Sci-fibe illő jelenetek és a szervdonorkérdés: interjú prof. dr. Máthé Zoltán sebészprofesszorral

2019.01.30. 17:00

Ki lehet ma Magyarországon szervdonor? Miért számít úttörőnek a vér nélküli májtranszplantáció? A Life.hu prof. dr. Máthé Zoltán sebészprofesszorral készített interjút, aki már több mint 500 májátültetést végzett. Nevéhez fűződik az itthon teljesen új módszernek számító vér nélküli májtranszplantációk bevezetése. Ő végezte az első hazai felnőttkori élődonoros májátültetést is. Kanadában, Svájcban és Németországban szerzett nemzetközi tapasztalatával 2014-ben a Semmelweis Egyetem Transzplantációs és Sebészeti Klinikájának igazgatója lett, és jelenleg itthon segíti a betegek mielőbbi gyógyulását.

A szervátültetés mikéntjéről a legtöbben csak a kórházas tévésorozatokból szereznek információt. Pedig a valóságban sok dolog nem úgy történik, mint a filmkockákon. A Life.hu most prof. dr. Máthé Zoltán sebészprofesszorral készített interjút, aki többek között arról beszélt, hogy ki lehet ma Magyarországon szervdonor és arról is, hogyan alkalmazza a hazánkban úttörőnek számító vér nélküli májátültetést a betegek gyorsabb gyógyulása érdekében. Azt is elmondta lapunknak, hogy mennyire engedheti be a műtőbe az érzelmeket egy transzplantációs csapat tagjaként.

Pályája során fordultak már elő extrém esetek. Egy alkalommal például egy 50-60 kilogrammos páciensből 22 kilogramm súlyú májat operált ki. „Ez volt az egyik legnagyobb máj, amit eltávolítottam. A nagy súlyt a különböző méretű, folyadékkal telt ciszták okozták. Az utána beültetett egészséges májjal a beteg sikeresen és gyorsan felépült” – árulta el a professzor.

Prof. Dr. Máthé Zoltán sebészprofesszorFotó: justphoto.hu/Just Péter

Kevesebb vér, gyorsabb gyógyulás

Prof. Dr. Máthé Zoltán 25 éve foglalkozik transzplantációs sebészettel. Kiemelt szakterületei közé tartozik az úgynevezett HPB sebészet, mely a máj-, az epeúti és a hasnyálmirigy-sebészetet foglalja magába. „A transzplantációs és a haladó májsebészet szorosan összefonódik, egymást kiegészíti, az egyik szakterületen bevezetett új módszerek gyorsan átvehetők, alkalmazhatók és kombinálhatók. Ezért fontos a két szakterület összehangolt, észszerű ötvözése" – hangsúlyozta a sebészprofesszor.

 „A transzplantáció nem egy gyakori beavatkozás, jómagam 25 év alatt több mint 500 májátültetést és több mint 400 veseátültetést végeztem különböző centrumokban” – osztotta meg lapunkkal. Hozzátette, hogy ugyan Kanadában élődonoros májátültetésre is kapott képesítést, Európában az összes transzplantációs műtét mindössze 3–5 százalékát teszik ki ezek a beavatkozások.

A külföldön megszerzett technológiai tudást itthon is bevezette, meghonosította, ahogy a vér nélküli májátültetést is. „Különböző tudományos vizsgálatok igazolták, hogy a nagyműtéteknél fellépő vérigény közvetlen hatással van a műtét utáni gyógyulásra. Cél, hogy minden nagyoperációnál minél kisebb traumát okozzunk a betegnek, ezzel együtt minél kevesebb vér adására legyen szükség. Különösen igaz ez a májátültetés esetében. Egy több órán át tartó műtét alatt a beteg máj már nem tudja a véralvadáshoz szükséges faktorokat termelni, ezért ezek a páciensek rendkívül vérzékenyek. Pár éve még a gyakran 10–15 órás műtétek alatt 15–20, de akár 50 egység vér átömlesztésére is szükség volt, ami két-háromszoros teljes vércserét jelentett. Ezt a koncepciót változtatták meg különböző nemzetközi csoportok, amelyekben én is dolgoztam Kanadában és Németországban, így a műtét idejét 3-4 órára, a műtét közbeni vérigényt minimálisra csökkentettük" – fogalmazott a sebészprofesszor. Mint mondta: a klinikán az utóbbi évben megduplázódott a májátültetések száma, ezek mintegy felét már teljesen vérmentesen végzik. A vér nélküli transzplantációnak köszönhetően a betegek rövid és hosszú távú gyógyulása is gyorsabb. A tudomány, a technika, a sebészi és altatóorvosi tudás, valamint a műszerpark együttes fejlődésével már lehetővé vált, hogy az átültetésen átesett betegek csupán néhány napot töltsenek az intenzív osztályon, majd 2-3 hét után elhagyják a kórházat.

A vér nélküli transzplantációnak köszönhetően a betegek rövid és hosszú távú gyógyulása is gyorsabbForrás: Shutterstock

Néhány éve, hazatérése után, prof. dr. Máthé Zoltán végzi a gyermek májtranszplantációkat is Magyarországon, ami különösen nehéz feladat. Nemcsak az érzelmi megterhelés miatt, hanem azért is, mert olyan precíziós módszereket és speciális megoldásokat kell használni, amelyek a felnőtt sebészetben ritkán fordulnak elő.

Sci-fibe illő jelenetek a műtőben

Prof. Dr. Máthé Zoltán a sci-fi filmekbe illő laparoszkópos és robotsebészeti eljárásokra is szerzett képesítést Svájcban, Kanadában és Németországban töltött évei alatt. Mint mondta: az úgynevezett „kulcslyukmódszert”, azaz a laparoszkópos eljárást mostanában kezdték el használni a haladó májsebészetben.

„Ilyenkor egy kisebb nyíláson keresztül bevezetünk egy kamerát a testbe, és ott különböző speciális eszközökkel ugyanazok a tevékenységek, mozdulatok, műveletek végezhetők el, mint a nyitott sebészetben. Technikailag egy kicsit bonyolultabb, sokszor megterhelőbb; ugyanakkor sokkal precízebb, mert nagyítás alatt látjuk a problémát, másrészt jobban és más szögből láthatók a különböző szervek. A transzplantációban az élődonoros veseeltávolítást már 8-9 éve laparoszkópos módszerrel végezzük" – osztotta meg a Life.hu-val az orvos.

A robottal történő operáció során még precízebb nagyítással dolgozhat a sebész, a különböző eszközök pedig 360 fokban elfordíthatók. Magyarországon még nincs hasi operációra alkalmas robot, de vannak olyan országok, ahol ezeket már gyakran alkalmazzák nem sak a májsebészetben, de a transzplantációban is.

A robottal történő operáció során még precízebb nagyítással dolgozhat a sebészForrás: Shutterstock

Ki lehet szervdonor?

Ha szervátültetésre gondolunk, általában a kórházas sorozatokból megszerzett tudásunk dominál. Látjuk magunk előtt, ahogyan az orvosok a család beleegyezését kérik, ha egy szerettük elhunyt. De láthatjuk azt is a tévéképernyőn, ahogy valaki felajánlja például veséjét vagy májának egy darabját valamely családtagjának. De hogyan működik ez valójában Magyarországon?

A donációt 1972 óta szabályozzák hazánkban, prof. dr. Máthé Zoltántól megtudtuk, hogy jogszabály írja elő a feltételezett beleegyezés elvét, az Eurotransplant más országaihoz, például Ausztriához hasonlóan. Ez azt jelenti, hogy ha valaki nem szeretne hozzájárulni szerveinek transzplantációs célra való felhasználáshoz, nyilatkozhat erről a transzplantációs regiszterben, a háziorvosnál vagy akár egy családtagnál írásban.

„Agyhalál esetén a hozzátartozóktól engedélykérés Magyarországon nem szükséges. Ha valaki ebbe az állapotban kerül, tájékoztatják a hozzátartozókat. Kivételt képeznek a 18 éves kor alatti donorok, akiknél a hozzátartozó beleegyezése is feltételként szerepel a jogszabályban" – hangsúlyozta a sebészprofesszor.

Élődonoros átültetésre egyenes ági rokonoknál és úgynevezett érzelmi rokonoknál van lehetőség. Ilyen érzelmi rokonok lehetnek a házastársak vagy a barátok. Utóbbi esetekben egy, a transzplantációs munkacsoporttól független etikai bizottság bírálja el a szoros érzelmi kapcsolat meglétét. Élődonoros átültetés elsősorban a páros szerveknél, például a vesénél, illetve a máj esetén jön szóba. A májnak ugyanis kitűnő az újraképződési képessége.

Élődonoros átültetésre egyenes ági rokonoknál és úgynevezett érzelmi rokonoknál van lehetőségForrás: Shutterstock

Az érzelmek helye a műtőben

Dr. Máthé Zoltán hangsúlyozta, hogy munkájában elengedhetetlennek tartja az orvos-beteg közötti feltétlen bizalom kiépítését. Rengeteg fél- és hamis információ terjed az interneten, így fontos, hogy minden esetben ismertesse a szakorvos a betegeivel, hogy pontosan mi várható, melyek a tervezett beavatkozás fontosabb lépései.

„Minden műtét előtt leülök a beteggel, lerajzolom és elmagyarázom neki, hogy pontosan mit tervezünk, hogyan tudunk segíteni, mi a tervezett beavatkozás pontos menete. Megbeszéljük és közösen mérlegeljük a lehetőségeket, beleértve a beavatkozás elmaradásának kockázatát, a várható eredményt és az esetleges szövődményeket is. A döntés minden esetben közös és egy bizalmi kapcsolaton alapul" – mondta a sebészprofesszor. Ugyanakkor elárulta azt is, hogy a transzplantációs sebészetben rendkívüli az érzelmi terhelés, ám amikor belépnek a műtőbe, már csak a megoldandó feladatra koncentrál. „Ez egy komplex csapatmunka, 30–40 ember van minden transzplantáció mögött, a siker záloga a szoros együttműködés. A sikeres beavatkozás nem egy ember, hanem az összehangolt csapatmunka közös eredménye" – jelentette ki a sebészprofesszor.

Prof. Dr. Máthé Zoltán sebészprofesszorSvájcNémetországKanadatranszplantációorvosvesegyógyításklinikamájsebészmájátültetésszervdonorszervadományvér nélküli májátültetés