Széki Gabriella, a Napidoktor.hu olvasója tanulságképpen meséli el történetét. Célja, hogy minél több olyan szülő olvassa el, aki az alapjaiban megromlott, boldogtalan házasságát azért tartja meg, mert szerinte a gyerekének így a legjobb. 

Igazi alfahím volt az apám, ősösztönös, keménykötésű, de a szíve mélyén érzékeny bipoláris ember, beteljesült álmok helyett szakmai karrierrel. Az anyám pedig egy szorgalmas, ranglétrán lépegető, tudatos, de magáért kiállni mégis képtelen minisztériumi dolgozó. Nem voltak ők rossz páros az elején, közös úton indultak, lekötötte őket a családalapítás és otthonteremtés. De később az apám nagyságrendekkel eltérő vágyai felszínre törtek, hatalmas társasági életet élt az anyám mellett, szerelmes is lett, amiről az anyám igyekezett tudomást sem venni, és várni, hogy majd elmúlik. Hát nem így lett. 

Forrás: Thinkstock

Én 8 év körüli gyerekként végig éreztem, hogy itt valami nincs rendben. Apám kimaradt, mindig hazudott valami elfogadhatót, anyám el akarta hinni, én már akkor világosan értettem, miről van szó, pedig nem voltam felvilágosult gyerek. Apám viszont nagyon szerelmes lett, munkahelyi feszültségei is voltak, amit alkohollal igyekezett elfojtani. Agresszív részeg volt. Rettegtem, amikor este hallottam zörögni a kulcsot a zárban. Tudtam, hogy ha meglát, belém köt, vagy anyámba, és annak nemcsak ordítás lesz a következménye, hanem tettlegesség is jöhet.

Forrás: Thinkstock

A tanulságos történet folytatását elolvashatod a Napidoktor.hu cikkében.