Papíron a horrorfilmekben semmi olyan nincs, ami miatt tetszeniük kellene nekünk: véresek, ijesztőek, mi több, legtöbbször a szívbajt hozzák ránk, ráadásul hetekig, vagy akár hónapokig nem tudunk nyugodtan aludni egy-egy ilyen jellegű alkotás megtekintése után. Akkor mégis miért nézzük őket, és hogy lehetséges az, hogy mára egy több millió dolláros iparággá fejlődött?
Résnyire nyitott ujjak a szem előtt, vastag takaró az ölben, hogy bármikor eltűnhess a menedéket nyújtó sötétségében, ha már végképp nem bírod idegekkel a „kellemes" filmnézést – ismerős?
A horrorfilmek attribútumai, mint a véres, ijesztő jelenetek, a paranormálisan viselkedő vadállatok és karakterek ellen az emberi agy úgy van programozva, hogy tudatosan elkerülje az ezekben a filmekben megjelenő szereplőket és helyzeteket. Miközben egyesek, köztük olykor mi magunk is puszta szórakozásból ülünk le horrort vagy thrillert nézni. De miért szeretünk borzongani?
Félni valóban jó érzés
A horrorfilm olyan, akár egy hullámvasutazás vagy egy extrém sport – így írja le érzéseit az Independentnek az ijesztgetős filmekkel kapcsolatosan Chris Nails, a londoni Horrorszövetség alapítója. Chris mindössze 11 éves volt, amikor megnézte élete első horrorfilmjét, és azonnal bele is szeretett az ilyen típusú filmekbe.
A horrorok és thrillerek vonzerejének titka az úgynevezett kontrollált félelem – magyarázza Somogyi Kata pszichológus.
Horrorfilm nézése közben fizikálisan hasonló tüneteket produkálunk, mint stresszes helyzetekben: izzad a tenyerünk, megnövekszik a pulzusszámunk, csökken a bőrünk hőmérséklete. Mindezek annak a jelei, hogy egy adrenalinkoktélt kapott a szervezetünk" – fogalmazott a szakértő. Mindez önmagában még nem nyújthat kikapcsolódást: a horrorok alatti szórakozás ott kezdődik, hogy mindeközben tisztában vagyunk azzal, hogy nem eshet bajunk. Ez a lényeges különbség: a filmnézés alatt biztonságban és kontroll alatt tarthatjuk ezt a reakciót, és természetesen garantált a megkönnyebbülés is. Ezt nevezzük kontrollált félelemnek.
Ezeknek a szimultán „mintha-helyzeteknek" az előnye, hogy tudjuk, bármikor kiszállhatunk belőlük: például a félelmetes filmek nézése közben bármikor felállhatunk a fotelből, kikapcsolhatjuk a tévét.
„Ezeknek a filmeknek az esetében fizikálisan és pszichológiailag is közelebb kerülhetünk és jobban megismerhetjük egy-egy ilyen rettegett dolog részleteit azzal a jóleső tudattal, hogy bármikor kiszállhatunk belőle" – vélekedik a pszichológus.
A félelem és a szórakozás közel áll egymáshoz
A félelem és az izgatottság esetében ugyanaz a pszichológiai reakció megy végbe a szervezetben: nehéz megmondani egy ziháló, kitágult pupillájú illetőről, hogy most épp fél, avagy izgatott. Az izgalom szintjének növekedése, majd csökkenése nyilvánvalóan jutalmazó értékkel és kellemes hatással bír, tehát az izgalomnak inkább a pozitív, jutalmazó hatásai érvényesülnek ilyen esetekben" – magyarázza a szakértő, aki a hullámvasút példáját hozza fel ehhez. „Ekkor is úgymond kontrollálva van az izgalom, hiszen tudjuk, mikor van vége. Ráadásul minél többször szállunk fel rá, annál jobban tudjuk kontrollálni ezt az izgalmat – így érvényesülhet a jutalmazó hatás."
Összehozza az embereket
Egyesek jobban tűrik az ijesztgetős történetek és filmeket, míg mások kevésbé. Ami közös pont bennük, hogy az „önijesztgetés" összekovácsolja a két tábort azzal, hogy növeli az egymásba vetett bizalmunkat, és erősíti az összetartozás érzését – fogalmaz az Independent cikkében Margee Kerr, aki a tábortűznél elmesélt rémtörténetek példáját hozta fel.
Egyeseknek a biztonságban való félelem szórakozást okoz, lelkileg jól érzik magukat, és növeli az önbizalmat, hiszen túlélünk egy félelmetes helyzetet, ez pedig csak azt jelentheti, hogy erősek vagyunk – magyarázta a szakértő.