Az étkezés és a különféle ételek elég nagy szerepet kapnak az olasz-amerikai gengsztereposzban, minden egyes pohár bornak, tányér spagettinek, fazéknyi paradicsomszósznak komoly mögöttes jelentéstartalma van.

A legnagyobb filmes adatbázis, az IMDB szerint A keresztapa-trilógia első részében nem kevesebb, mint 61 olyan jelenet van, amelyben a Corleone-klán tagjait, vagy szövetségeseit/ellenségeit reggelizni, ebédelni, vacsorázni, esetleg főzni látjuk.

Thinkstockphoto

A múlt század első két évtizedében közel négymillió bevándorló érkezett Amerikába Dél-Olaszország és Szicília elszegényedett falvaiból és nagyvárosaiból. A Nápoly, Palermo, Catania és Bari zsúfolt sikátoraiból New Yorkba érkezők azonban nem csak a Cosa Nostrát, a Camorrát és a 'Ndranghetát (a gengszter-sztereotípia alapjául szolgáló bűnszervezetek) egyes csoportjait hozták magukkal, hanem páratlanul gazdag és színes konyha- és ételkultúrájukat is. Ennek egyik legfontosabb eleme a friss zöldséget és gyümölcsöt kínáló mozgóárusok Little Italy (az amerikai nagyvárosok olasz negyedei) utcáit végeláthatatlanul ellepő tömegei voltak. A legjellegzetesebb termék, amely nagy tömegekben érkezett Olaszországból, és A keresztapában is különösen fontos jelentőséggel bír, a narancs: Don Vito Corleonét éppen akkor támadják meg az ellenséges család bérgyilkosai, amikor a szebbnél szebb gyümölcsök között válogat.

Fia, Michael a trilógia utolsó jelenetében, halála előtt egy narancsot ejt ki a kezéből. Francis Ford Coppola, a film rendezője ügyesen játszik a nézővel, amikor az élénk színű, lédús, napsütötte vidékeken termő, egyszóval magát az életet jelképező gyümölcsöt összekapcsolja a halállal, az elmúlással.

De nem a narancs az egyetlen olyan eleme a dél-olasz konyhának, amely A keresztapában új értelmezést kap: a trilógia második részében, a Robert de Niro által alakított fiatal, rendkívül tehetséges bűnözői tulajdonságokkal ellátott Vito két barátjával megalapítja a Genco-t, amely egész Little Italyt ellátja a Szicíliából importált olívaolajjal. A film egyik kulcsjelenetében a szülőfalujába immár komoly üzletemberként visszatérő Vito meglátogatja az édesanyját és bátyját megölető maffiavezért, Don Cicciót. Megmutatja az öregnek a díszdobozos olíva olajat, miközben a Don jóváhagyását kéri az üzletre. Miután az öreg megforgatja, megnézegeti az olajat, Vito szépen nyugodtan felhasítja Don Ciccio gyomrát.

A Keresztapa-trilógia egyik leghíresebb jelenetében, az öreg Vitót ért támadás után Michael úgy dönt, hogy bosszút áll apja merénylőin. Mielőtt elindulna a bronxi étterembe, hogy kivégezze a korrupt rendőrfőnököt, McCluskey-t, és a vele szövetkező Sollozzót, a család férfijai közös főzésbe kezdenek. A fiatal, a család sötét oldalától eddig távol álló Michaelt apja egyik gyerekkori szövetségese, Clemenza odainti a gigantikus kondérban rotyogó paradicsomszószhoz, és a következőt mondja neki: "Először egy kis olívaolajat teszel bele. Aztán pirítasz hozzá egy kis fokhagymát. Teszel bele néhány paradicsomot, amit előtte felkarikáztál, meg egy kis paradicsomsűrítményt. Folyamatosan kavargatod, hogy ne ragadjon össze. Amikor már forr, beleteszed az összes kolbászt, meg a húsgolyókat. Öntesz bele egy kis vörösbort, meg egy kis cukrot. Ez az én saját trükköm." - a huszonnégy másodperces jelenet során pedig Clemenza valóban végrehajtja azt az öt lépést, amit véleménye szerint egy felnőtt szicíliai-amerikai férfinak feltétlenül tudnia kell, ha meg akarja állni a helyét az életben. A néző már meg sem lepődik, hogy a gyilkosságot, amellyel Michael végérvényesen betagozódik a Corleone család törvényenkívüliségébe, egy kis olasz vendéglőben hajtja végre.

Hiba lenne azonban azt gondolni, hogy ha valaki két falatot eszik A keresztapában, akkor azon nyomban keresztüllövik. A számos békés családi ebéd mellett a trilógia kevés szerelmi jelenetének egyik is egy olasz étterem konyhájában történik: a harmadik részben Michael Corleone lánya, Mary, valamint a Michael helyébe a film során lépő Vincent Mancini annyira tűzbe jön a "focaccia", azaz a dél-olasz kenyérpogácsák közös gyúrogatásától, hogy ott helyben egymásnak esnek.

Az étel és az étkezés tehát különböző hangulatok, érzelmi állapotok kísérőjeként jelenik meg, de minden alkalommal valamilyen sorsfordító, nagy változást jelentő eseményt jelent. Gondoljunk csak A keresztapa talán legjobb mondatára, ami Clemenzától származik, miután egy stratégiai gyilkosság figyelmezteti kollégáját, hogy a finom szicíliai süteményt semmi esetre se felejtse el: "Hagyd itt a pisztolyt. Hozd el a cannolit."