Talán neked is átfutottak az agyadon a legrémesebb gondolatok is akkor, amikor a gyerek véget nem érő, keserves üvöltésbe kezdett, és folytatta azt akár egy egész éjszakán át. Majd a következőn újra. Még a legrutinosabb anyukáknál is kiveri a biztosítékot a tehetetlenség: mi lehet a baja a babának és mit csináljak vele? A Bezzeganya blogon egy édesanya mesél kisfia, Dávid éjjeli akcióiról – és persze a megoldásokról.

Minden egy évvel ezelőtt kezdődött. Megszületett első gyermekem, Dávid. Hatalmas volt az örömünk, apuka minden nap azt kérdezte, amíg kórházban voltunk, hogy viselkedik, jó fiú-e. Kisfiam persze csak aludt és nagyon ügyesen szopizott. Miután hazajöttünk, még mindig minden rendben volt, az első héten még jól aludt, bár éjjel kétóránként kellett etetnem, mert kis súlyú volt. Az éjszakai szoptatások egyáltalán nem viseltek meg. Örültem, hogy elvagyok ilyen kevés alvással is.

Forrás: Thinkstock

A második héten már napközben nem volt hajlandó aludni az ágyában néhány percnél többet. Kipróbáltuk a cumit. Elfogadta és szerette, de ettől még nem akart az ágyában aludni. Szerencsére volt hordozókendőm, így magamra kötöttem, és úgy akár két órát is aludt egyhuzamban. Eljutottunk odáig, hogy már szinte egész nap kendőben volt. Ez engem nem zavart, sőt nagyon szerettem így lenni vele. Kívülről kaptam miatta hideget, meleget, de nem foglalkoztam vele. Nekünk ez így volt jó.  Éjjel jól aludt csak enni kelt fel, de már megvártam, hogy ő kérje a cicit. Az esti elalvás is simán ment, mert még elaludt a cicin.

Aztán három hónapos kora körül minden megváltozott. Már altatnom kellett este. Az elejétől kezdve volt altatási rendünk. Este hatkor fürdetés, majd szopizás közben olvastam neki, utána az ölemben elaludt, és beraktam az ágyába. Majd jöttek a nehéz esték. Nem tudtam elaltatni az ölemben. Őrületes módon sírt és feszítette ki magát az ölemből. Fogalmam nem volt, mit csináljak, mi lehet a baj. Gondoltunk arra is, hogy fáj a hasa, de semmi nem használt. Egyszer, mikor már nem bírtam tovább, beraktam az üvöltő gyerekemet a kiságyba, rácsuktam az ajtót és átmentem a nappaliba, hogy lenyugodjak. Nem sok idő telt el, amikor is kezdett kisebb fokozatra kapcsolni, majd kb. 10 perc elteltével csönd lett. Megijedtem. Azt hittem, kihagy a légzése, ezért berohantam hozzá. A légzésfigyelő működött, ő békésen aludt. Megkönnyebbültem, hogy nincs semmi baja, és nagyon meglepődtem, hogy elaludt nélkülem. Ettől fogva minden este így aludt el. Napközben próbáltam az ágyában altatni a Suttogó módszerrel, ami néhány nap alatt eredményt hozott. Cumit még mindig használt alvásnál.

Ezzel a helyzettel meg is elégedtem volna, de amikor elkezdett mászni és felállni, nem tudtam az ágyában elaltatni, mert mindig felállt. A történet folytatását a bezzeganya blogon olvashatod.