Halogatásról akkor beszélünk, amikor a személy indokolatlan módon elhalasztja a sürgős feladat elvégzését vagy olyan feladatot kezd el helyette, ami még várhat. A halogatás két kulcsfogalma az elhalasztás és a racionális indok hiánya. Ha e kettő közül bármelyik elmarad, akkor nem beszélünk halogatásról. Nem számít tehát halogatásnak, ha indokoltan tesszük át a feladatot egy másik időpontra, amikor is valóban elvégezzük.

A rendszeres halogatás egy átmeneti megkönnyebbülés után stresszt okoz, bűntudatot, szorongást vált ki, majd hosszabb távon az önértékelés csökkenéséhez, teljesítményproblémákhoz, munkahelyi és társas konfliktusokhoz vezet. Ezek egyre hajlamosabbá teszik a személyt a halogatásra, így egyre nehezebb lesz megszakítani a káros körfolyamatot.

Forrás: Thinkstock

A halogatás nagyon elterjedt viselkedésforma. A nemzetközi felmérések szerint a nyugati országokban a felnőtt népesség egyötöde tartozik a krónikus halogatók csoportjába. A diákok és a felsőoktatásban részt vevő hallgatók harmada-fele számol be rendszeres vagy időszakos halogatásról, a határidők lekéséséről és az utolsó pillanatra hagyott munkákról.

A halogatás sokféle "találékony" módon valósulhat meg. Ezek közé tartozik, ha a személy fizikailag elkerüli azt a helyszínt, ahol az adott feladatot el kellene végeznie (például a hallgató nem látogatja az órákat), vagy olyan tevékenységbe merül, ami elfeledteti vele a valódi feladatot (számítógépes játék, beszélgetés, az internet böngészése). Gyakori a feladat fontosságának alulértékelése, vagy a felelősség átruházása valaki másra ("minek kell ezt megcsinálnom, kár volt kitalálni az egészet"). Vannak, akik azzal indokolják az utolsó pillanatra hagyott munkát, hogy akkor tudnak a legjobban dolgozni, ám ez gyakran önbecsapás.

A halogatás elkerülésére több módszer ismeretes. Az egyik a strukturált halogatás, amikor a személy az elhalogatott feladat helyett valami mást végez el. Ez sokkal könnyebb, amikor a sürgős munka helyett foglalkozunk vele és úgyis meg kell lennie valamikor. Bár ez nem oldja meg az előzőekben említett első feladatot, mégis sok híve van, mert más feladatok teljesítéséhez ad többletmotivációt és végül is csökkenti a feladatlista tételeinek számát.

Forrás: Thinkstock

Egy másik módszer a halogatás elkerülésére az ötperces időlimit. Sokkal könnyebb rávenni magunkat, hogy öt percig foglalkozzunk az elhalogatott feladattal, mintha hosszabb időt kellene kipréselni magunkból. Az öt perc leteltével dönthetünk, hogy folytatjuk-e a munkát vagy abbahagyjuk, hogy máskor folytassuk. A gyakoribb eset az lesz, hogy a kezdéssel lendületet nyerünk és inkább folytatjuk a munkát, mintsem abbahagyjuk. Ha mégis abbahagytuk, másodszorra könnyebb lesz elkezdeni, mint az első alkalommal.

Life.hu tipp

Hosszú távon a legjobb tanács, hogy alakítsuk ki a legnehezebb feladattal kezdés szokását. Ehhez előre le kell írni vagy szilárdan el kell dönteni, hogy legközelebb mi lesz a legfontosabb feladat, majd a munka elkezdésekor, például reggel vagy a munkaidő kezdetén semmi mással nem szabad foglalkozni, mint az előre kijelölt feladattal. Segít az is, ha felosztjuk kis részekre a feladatot és kiválasztjuk, melyik lesz a legkönnyebben elvégezhető része. Fontos, hogy nem szabad megengedni a legkisebb elterelő hatást sem - beszélgetés, e-mailek, Facebook vagy kedvenc internetes oldalak nézegetése - , mert a feladat elkezdése előtti néhány percben különösen csábíthatók vagyunk bármire, ami nem az elvégzendő feladat. A legnehezebb feladattal kezdés megelőzi, hogy felhalmozódjanak a kellemetlen feladatok. Emellett olyan sikerélményhez vezet, ami könnyen válik szokássá és biztosíthatja, hogy mindig elvégezzük azt a feladatot, amihez a legkevesebb a motivációnk.