Minden szülő rémálma, hogy a gyermekét valaki erőszakkal magával viszi és fogságban tartja, ahol akár évekig mentálisan, fizikailag és akár szexuálisan is bántalmazzák. Sajnos sok esetben nem kerülnek elő ezek a gyerekek vagy igen, de már csak a holttestekre talál rá a rendőrség. Vannak azonban csodával határos menekülések is, amik reményt adhatnak a legrosszabb helyzetben. Íme, néhány példa arra, amikor az elrabolt gyerekek előkerültek. 

A húga memóriája mentette meg Elizabeth-et

Elizabeth Smart 14 éves volt, amikor a saját hálószobájából elrabolták. Szerencsére a kishúga is a szobában aludt, vagyis alvást színlelt, így látta az elrablót. Sajnos a kislány leírása alapján készített fantomkép alapján nem sikerült megtalálni a tettest, ám kilenc hónappal az eset után a kislány felismerte nővére elrablójának a hangját, így az elrablással a kertészüket vádolta. A rendőrség először nem hitt a kislánynak, de az ezt követő nyomozás bebizonyította, hogy valóban a családnál dolgozó kertész a felelős Elizabeth eltűnéséért. A lányt kilenc hónapnyi fogság után épségben találták meg köszönhetően húga rendkívüli memóriájának. Elizabeth jelenleg 26 éves és önkéntesként dolgozik egy eltűnt és bántalmazott gyerekekkel foglalkozó alapítványnál.

Forrás: Thinkstock

Föld alatti bunkerben tartották és szexuálisan bántalmazták a 14 éves kislányt

A szintén 14 éves és szintén Elizabeth nevű kislányt 2006-ban egy rendőrtisztnek öltözött férfi rabolta el, és tartotta fogságban. Vinson Filyaw az elrablás után még arra is figyelt, hogy egy erdőbe vigye a lányt, hogy az teljesen összezavarodjon a holléte felől, pedig mindössze másfél kilométerre a lakhelyétől, egy föld alatti bunkerben, a földhöz láncolva tartotta és szexuálisan bántalmazta. Elizabeth, ahelyett, hogy pánikolt volna, nyugodt maradt és igyekezett a férfi bizalmát elnyerni. A férfi egy idő után elhitte, hogy Elizabeth szívesen maradna vele, és egy óvatlan pillanatban még a telefonját is kölcsönadta a lánynak, hogy az játszhasson rajta. Elizabeth természetesen egy üzenetben értesítette édesanyját, a rendőrök pedig miután bemérték a telefon aktuális helyzetét, lecsaptak az elrablóra. Mikor Filyaw rájött, hogy a rendőrség a nyomában van, a lánytól kért tanácsot, mit tegyen. Elizabeth azt javasolta neki, hogy fusson, ő pedig kiabálni kezdett, így hamar meg is találták őt a nyomozók.

Saját fiának tekintette az elrabolt kisfiút, majd rabolt neki testvért is

Hétéves volt a kis Steven, amikor egy Kenneth Parnell nevű ember azt mondta neki, hogy a szülei többé nem tartanak rá igényt és őt küldték azért, hogy a jövőben ő vigyázzon a fiúra. Ezek után több mint hét évet élt Steven az elrabló „fiaként”, folyamatos fizikai és mentális bántalmazásoknak kitéve. Ezek után Parnell egy újabb fiúval tért haza, hogy Stevennek legyen egy „testvére” is. Timothy érkezése felbátorította Stevent, hiszen nem akarta, hogy még egy gyerek ugyanolyan kínoknak legyen kitéve, mint amilyeneket ő élt át az elmúlt hét évben. Egyik éjszaka, mikor az elrabló dolgozni ment, Steven fogta Timothyt, megszöktek és stoppal a városban lévő rendőrségre siettek, így megmenekültek mindketten. A sors azonban nem kegyelmezett Stevennek: 24 éves korában motorbalesetben meghalt.

Forrás: Thinkstock

Egy szerencsés véletlen mentette meg a 11 éves kisfiút

Biciklizés közben rabolták el az akkor 11 éves Shawn Hornbecket, 2002-ben. Az elrabló négy évig tartotta őt fogva, mikor egy véletlennek köszönhetően rátaláltak a nyomozók. Michael J. Devlin, az elkövető, éppen egy másik, 13 éves kisfiút rabolt el, amikor a rendőrség egy épület előtt kiszúrta a körözött fehér terepjárót, amivel a bűncselekményeket végrehajtotta. Aznap Shawn és Ben, a másik kisfiú is hazakerült. Devlin jelenleg 74-szeres életfogytiglaniját tölti a börtönben.

A szomszédban tartotta fogva elrablója a 12 éves kislányt

A kis Abby Drover 12 éves volt, amikor Donald Hay elrabolta és 181 napig fogva tartotta egy föld alatti cellában. A férfi Abby szomszédja volt, így a kislány otthonától mindössze néhány méterre raboskodott, miközben az egész város őt kereste. A fogságban töltött idő alatt éhezett, többször megkínozták és szexuálisan bántalmazták. Az emberrabló felesége egyik alkalommal megijedt attól, hogy férje öngyilkosságot akar elkövetni, így hívta a rendőrséget, így találták meg a pincében raboskodó kislányt. Donald Hay bűnösnek vallotta magát, és 1976-ban börtönbe zárták, 2012-ben halt meg.

A Times magazin a hét emberének választotta a fogságából megmenekülő hétéves Ericát

Erica mindössze 7 éves volt, amikor barátnőjével, Ranival játszott az utcán. A két lányhoz két férfi lépett oda, akik erőszakkal elvitték magukkal Ericát. Raninak szerencséje volt és el tudott szaladni, így rögtön értesítette Erica nagymamáját és a rendőrséget az esetről. A két emberrabló egy szobában tartotta fogva a kislányt, akinek megkötözték kezét és lábát is, majd váltságdíjat követeltek érte a nagymamától. A lánynak sikerül elrágnia a csuklóján és bokáján lévő köteleket, kitörte az ablakot és elmenekült. Erica bátorságát a bűnüldöző szervek nagyra értékelték, a Times pedig a hét emberének választotta őt, mert bebizonyította, hogy egy emberrablás nem minden esetben végződik könnyekkel.

Forrás: Thinkstock
Ilyen egy gyerekrabló elméje
Amennyiben eltűnik valaki, akár felnőtt, akár gyermek, addig a pillanatig, amíg az elrablói nem követelnek érte váltságdíjat, nem beszélhetünk emberrablásról. Ettől függetlenül természetesen a személyi szabadság korlátozása miatt illetve adott esetben nemi erőszak vádjában mindenképpen büntethető. Egy olyan emberről, aki ilyen bűncselekményt követ el, általánosságban elmondható, hogy hagyományos családmodellben nevelkedett, legtöbbször egy elnyomó édesanya mellett. Az így kialakult alacsony önértékelésnek köszönhetően ezek az emberek felnőttként képtelenek kapcsolatot létesíteni nőkkel. Éppen ezért erőszakkal kényszerítenek magukhoz valakit, aki felett uralkodhatnak, így ebben a kapcsolatban ők lesznek a dominánsak. Sokuk számárak fontos, hogy ez az illető romlatlan legyen és hogy a saját ízlésének megfelelően tudja alakítani annak személyiségét, így fordulhat elő az is, hogy egy fiatal, tinédzser vagy akár egészen kicsi gyerekeket rabolnak el. Őket nagyobb eséllyel tudják hatalmukban tartani hosszabb távon, és az elrablás szempontjából is könnyebb célpontok – természetesen ez is az alacsony önértékelésre vezethető vissza. Az áldozatok kiválasztása szinte soha nem véletlenszerű, sokszor az anyai minta alapján választják ki az elrabolni kívánt személyt, és legtöbbször komoly előkészületek előzik meg a bűncselekményt.” - árulja el Vég József kriminálpszichológus.

Natascha Kampusch megrázó története az egész világot bejárta

A 10 éves osztrák kislányt egy Bécs mellett lévő faluból rabolták el az iskola felé vezető úton, 1998-ban. Elrablója a lányt egy föld alatti szobában tartotta fogva nyolc éven keresztül, éheztette és rendszeresen bántalmazta. Mikor elrablója, Priklopil, felfedezte a lány szökését, azonnal vonat elé vetette magát, öngyilkos lett. Natascha Kampusch történetét az egész világ ismeri, történetéből, sikeres szabadulásáról filmet is készítettek, 3096 nap címmel.

Jó, ha tudod!
Van egy szervezet, amely segít az eltűnt gyerekek keresésében: az eltűnt személy adatainak elküldése után a honlap üzemeltetői azonnal intézkednek, hogy a gyerek fotója és minden szükséges információ eljusson a repterekre, határátkelőhelyekre, ezzel nehezítve az emberrabló helyzetét, aki esetleg országhatáron kívülre szeretné vinni az elrabolt gyereket. 

Majsai László pszichopedagógus szerint egy ilyen sérelem nem múlik el nyomtalanul

Az nem lehet kérdés, hogy az átélt traumák és megrázkódtatások jelentősen befolyásolják egy fogva tartott gyermek személyiségfejlődését és ennek hatására egész életének alakulását. Nincs az az életkor – még a csecsemőkor sem! -, amelynek történései, eseményei ne íródnának bele olyan mélységig a tudatunkba, tudatalattinkba, hogy ne lehessenek alapjai, illetve meghatározó, vagy alakító tényezői a felnőtt kornak. Mik azok a területek, amelyeket a leggyakrabban érinthet egy ilyen trauma? Amennyiben szexuális bántalmazás (erőszak, abúzus) is történt, elsőként természetesen a szexus, a felnőttkori szexuális beállítódás sérülhet. A nemi élet teljes körű megtagadásától”(aszexualitás), a homoszexualitás kialakulásán át, a bizarr, vagy gátlástalan, perverz szokások megjelenéséig bármi előfordulhat. Ezek következményeképpen egy sérült vagy torzult szexust, mint viselkedésformát sajnos továbbörökítheti a saját gyermeknek is.

Amennyiben ilyen sérüléseket nem okoz az elrabló, úgy a családból való kiszakítás, a megszokott környezetből való kiemelés, a gyermek számára leginkább biztonságot nyújtó szokások, rítusok elveszítése hospitalizációs tüneteket okozhat – például szorongást, pótcselekvéseket, tic-eket, ujjszopást, himbálózást, körömrágást, étvágytalanságot, tónustalanságot, értelmi, érzelmi megrekedést illetve visszafejlődést. Aztán: félelmek (agresszivitástól, bántalmazástól, sötéttől…), amelyek gyermekkorban amúgy is gyakran jelentkeznek, de egy harmonikus családban vagy nem erősödnek fel, vagy meg sem jelennek. A felnőtt világba vetett bizalom, illetve ennek a bizalomnak kialakítási folyamata is nagy mértékben károsul. A gyermek felnőtt-képe hibásan kódolódik”,így nagy valószínűséggel, felnőttként, ő maga sem lesz képes megfelelően működni. A pszichikai és fizikai fájdalmak egyaránt maradandó nyomokat okozhatnak. A lelkiek a személyiségben fellelhetők, a fizikaiak a testen láthatóak maradnak, ezzel gátolva a borzalmak minél sikeresebb feldolgozását, elengedését.

Az ilyen helyzeteket átélő emberek számára nagyon nehéz a kapcsolatteremtés, -megtartás a felnőtt korban. A bizalmatlanság bizalmatlanságot, az agresszió agressziót, a kétkedés kétkedést szülhet. Olykor az is előfordul, hogy immunissá válnak – az átélt szörnyűségek miatt! – a további szörnyűségekre, de mások szenvedéseivel szemben is kialakulhat részvétlenség, ami szintén kirekesztő/tett státuszhoz vezethet.

Nagyon fontos azonban ennek a kurta eszmefuttatásnak a végén megjegyeznem, hogy minden hatás és következmény latolgatásakor, komoly tényező a gyermek kora, a fogságban töltött idő tartama és a már kialakult személyiségvonások is. Ami az előzőektől függetlenül biztos, hogy nyom nélkül nem tűnik el, hatás nélkül nem marad és teljes feledésbe bizonyosan nem merül egy ilyen trauma. Az esetek többségében komoly és hosszan tartó szakszerű segítség szükséges ahhoz, hogy a legkevesebb káros következménnyel folytatódjon a gyermek élete, alakuljon a sorsa” – mondja a szakértő.