Gyorsabb processzor, vékonyabb mobiltelefon, a lehető legnagyobb képernyőjű tévé – a fogyasztói társadalom státusz szimbólumai. Mindenből a legnagyobbat, a legújabbat, a legmárkásabbat. Ha egy év múlva már más lesz a divat? Sebaj, lecserélheted pillanatok alatt! Te boldogabb leszel tőlük, mások belehalnak.

Gondolkoztál már azon, vajon mi is történik a megunt mobilokkal vagy a leselejtezett tévékkel? Nem túl szép a történet, a kihajított kütyük ugyanis nem a mobiltelefon vagy lapos tévé mennyországban végzik, sokkal inkább egy Szodomára és Gomorára hajazó vidéken. Ezek a feleslegesnek tartott tárgyak többek között egy Agbogbloshie nevű helyen kötnek ki, Ghánában, vagyis egy több kilométernyi hosszú mérgező szeméttelepen, ahol halomra állnak a megunt hűtők, számítógépek, és egyéb szemetek.

Forrás: AFP/Kay Nietfeld

A lehetőségek földje?

A helyi lakosok bizony így tekintenek erre a pokoli környékre. A szeméttelepet ugyanis nap mint nap fiatal felnőttek és 7-10 éves gyerekek lepik el, hogy egészségüket, sőt életüket kockáztatva használható alapanyagokat guberáljanak ki a szemétből – például vörösrezet, amit aztán potom pénzért megpróbálnak eladni. A szeméttelepen dolgozók egy része Észak-Ghánából vagy a környező országokból érkezik azzal a reménnyel, hogy a szeméttelep majd segít nekik kijutni a mélyszegénységből. Ezek a fiatalok napi nagyjából 700 forintnak megfelelő összegért puszta kézzel, papucsban turkálnak a kidobott tárgyak között, és próbálnak leégetni minden használható dolgot az ott található kütyükről, miközben folyamatosan lélegzik be a mérgező levegőt.

Forrás: AFP/Kay Nietfeld
Egy német fotoriporter, Kevin McElvaney már számos felvételt készített az Agbogbloshie-ban dolgozókról, ezzel próbálva felhívni a világ figyelmét ezeknek a fiataloknak a kiszolgáltatottságára. Képeiből egy utazó kiállítást is rendezett, abban reménykedve, hogy ha minél több helyre megpróbál eljutni, végül sikerül majd változást elérnie. A fotókat itt nézheted meg!

Ördögi kör

Bár a legtöbben csak idénymunka jelleggel érkeznek a pokoli körülmények közé, már a pár hetes munka is megpecsételi a gyerekek életét - légzési problémáktól, álmatlanságtól, hányingertől és fejfájástól kezdenek szenvedni, és sokakat már húszévesen elragad a rák vagy más súlyos betegség. A tünetek enyhítésére gyógyszereket és drogokat kezdenek el szedni, ezek beszerzéséhez viszont pénzre van szükségük, amit csak még több munkával tudnak megszerezni. Ez pedig egy ördögi körhöz vezet.
Az elektronikai eszközökben található nehézfémek – mint a higany, a kadmium vagy a berillium – ráadásul a talajba és az ivóvízkészletekbe is beszivároghatnak, máj és vesekárosodást okozva, károsítva a mentális fejlődést.

Forrás: AFP/Kay Nietfeld

...és a helyzet csak rosszabb lesz

Noha ezek a szeméttelepek egyre nagyobb nyilvánosságot kapnak, az e-szemét mennyisége továbbra sem csökken, sőt! A legutóbbi évben 46 millió tonna elektromos hulladékot termelt a világ lakossága, melynek csupán kevesebb, mint a hat százalékát hasznosították újra. A helyzet pedig várhatóan csak egyre rosszabb lesz, egy nemzetközi szervezet becslése szerint ugyanis 2018-ra ez a mennyiség 65,4 millió tonnára fog nőni.
A legtöbb szemetet Kína és az Egyesült Államok termeli, a föld hulladékának 32 százaléka ebből a két országból származik - ezek egy része is Agbogbloshie-ban köt ki. Bár akadnak nonprofit szervezetek, amelyek próbálnak úgy munkát biztosítani az itt élőknek, hogy biztonságosabb körülmények között folyhasson az újrahasznosítás, nem tudnak azonban minden jelentkezőt felvenni, így sokak számára továbbra is csak a szemétdomb marad.

No és Magyarország?

Hazánk nagyjából a középmezőnyben helyezkedik el. Tavaly fejenként 13 kiló e-hulladékot termeltünk, ami összesen 125 ezer tonnát tett ki. Ennek egy részét hulladékgyűjtő udvarokba vitték az emberek és így vissza lett véve, egy másik része viszont a konyhai maradékokkal együtt a kukába került.