Így lett a divat gyors: ezek voltak a fast fashion előfutárai
2026.03.12.
Ma már természetes, hogy olcsó, megfizethető módon tudjuk követni a legutolsó divatot. Ez azonban nem volt mindig így, hisz a fast fashion kialakulásáig hosszú út vezetett.
Olcsó, divatos ruházat, melyet kiskereskedők terjesztenek a legújabb trendekre reagálva, szinte azonnal – dióhéjban ez a fast fashion. Ugyanakkor nem volt mindig természetes, hogy boltokban válogathatunk a legújabb divat szerinti öltözékek közül. Beleástuk magunkat a fast fashion történetébe.
Forrás: Getty Images
Fast fashion-történelem
- Az ipari forradalom előtt az alsóbb társadalmi osztályok praktikumból öltözködtek.
- A varró- és szövőgép megjelenésével felgyorsult a ruhák gyártása.
- Az 1970-es évektől jelent meg a mai fast fasion, amikor Ázsiába helyzeték át a gyártást.
- Mikrotrendek és az online vásárlás csak még jobban felgyorsította a folyamatot.
Ipari forradalom, avagy a divat felgyorsul
Hacsak nem volt az ember arisztokrata, az öltözködés pusztán a praktikumot szolgálta. Mivel a textilek előállítása nehézkes volt, a szabás-varrás pedig komótos, pepecs folyamat, csak a legvagyonosabbak engedhették meg magunka, hogy a trendek szerint öltözködjenek. Ezek még nem a mai értelemben vett mikrotrendek voltak, évek, évtizedek alatt változtak. Azonban amikor a 18. század végén megjelentek az első varrógépek és szövőgépek, minden megváltozott.
Ahelyett, hogy rendelésre készültek volna, több méretben és fazonban kezdték gyártani a ruhákat, így már a középosztály sem pusztán praktikum okán öltözködött, de a divat követése is egyre fontosabb lett.
A fast fashion előfutárai azok a szabóságok voltak, ahol a kész anyagból nagy mennyiségben készült a ruhanemű, alulfizetett munkások kezei alatt.
Így formálta a trendeket a fast fashion
A második világháború után jelentősen átalakult fogyasztási szokásokkal a gyártók is kénytelenek voltak felvenni a versenyt. Ugyanis a fiatalok mindinkább az önkifejezés és lázadás eszközének tekintettek a divatra, ami így felgyorsult. Az 1960-as évek papírruha őrülete csak előfutára volt annak a tobzódásnak, amit mi mai fast fashionként értelmezünk.
Forrás: Getty Images
Míg korábban négy évszakos, esetleg fél éves ciklusban gondolkodtak a divattervezők – tavasz/nyár, illetve ősz/tél – addig a 60-as, 70-es évekre ez már nem volt elég. Megjelentek a mikrotrendek, amikor pedig az 1970-es években kiszervezték a gyártást Kelet-Ázsiába, a folyamat még gyorsabb lett. Ekkoriban kezdett elmosódni a határ az utcai divat és luxusruhák között.
Ezekben az években jelentek meg a ma is jól ismert fast fashion márkák.
Noha a jelenség már korábban is létezett, a „fast fashion” kifejezés egy 1990-ben megjelent New York Times cikkben jelent meg először. Ezekben az években már a keleti blokk országaiban is megjelent a gyors divat, ám az évtizedben volt még egy jelentős újítás a történetben: megjelent az online vásárlás.
Mikrotrendek a digitális világban
Ahogy az online vásárlási lehetőség miatt megnőtt a piaci igény, fokozni kellett a termelést. Ez pedig óhatatlanul magával hozta a felhalmozást és a pazarlást. Egy ember átlagosan 11,4 kg ruhát használ el évente, amit a közösségi média és algoritmusok következtében felgyorsuló mikrotrendek csak még jobban fokoznak. Éppen ezért a márkák közül egyre többen dobnak piacra fenntartható kollekciót, de az újrahasznosítás is nagyobb hangsúlyt kap.
Forrás: Getty Images
Emellett megjelent a fast fashion ellentéte, a slow fashion is, ami a tudatos vásárlást helyezi előtérbe, a felhalmozás ellen pedig sokan kapszulagardróbot alakítanak ki, amely kevés, de jól kombinálható, időtálló ruhákból áll.
Merülj el a divatipar bugyraiban:
