A demokrácia felsőbb szintje - Exkluzív interjú Pia Mancinivel

Brain Bar Budapest

Hogy Pia nem mindennapi története, hogyan is került a Life.hu látóterébe? Nos, egyszerűen! Múlt hétvégén abban a szerencsés helyzetben részesültünk, hogy részt vehettünk az idén előszőr megrendezett Brain Bar Budapest fesztiválon, melynek egyik előadója Pia Mancini volt. Azt, hogy pontosan miről is szólt ez a három napos rendezvény, nehéz megfogalmazni - a Brain Bar Budapest ott kezdődött, ahol a többi technológiai fesztivál véget ér: az innováción túlmutatva tette fel a kérdést, hogy mit jelent a fejlődés nekünk, embereknek. A fesztivál főbb témái között a nagyvárosok, a vállalkozások, a tanulás, az egészség és az innováció jövőjét meghatározó trendek és dilemmák szerepeltek - ezen tematikát pedig majd' félszáz neves nemzetközi előadó inspiráló előadásai, kerekasztal-beszélgetései és vitái révén hallgathattuk meg.

Talán nem lesz meglepő, ha eláruljuk, hogy az összesen 85 meghívott előadó nagy része férfi volt, a rendezvény line-upján (ha jól számoltuk) 21 női fellépőt szurtunk ki. Ennek egyik oka talán, hogy - hiába élünk a 21. században - a nők és férfiak társadalmi szerepvállalási lehetőségei között még ma is nagy szakadék tátong. Ha szétnézünk a nagyvilágban, vagy éppen csak kis országunkban, egyértelműen láthatjuk, hogy sem a politikai, sem bizonyos tudományos pályákon nem, vagy alig képviselteti magát valaki a szebbik nem közül. 

Talán éppen e tendencia miatt, még lelkesebben vetettük bele magunkat a Brain Bar Budapest forgatagába, hogy meghallgassuk és előadásuk után kikérdezzük azt a három nemzetközi ’rocksztár’ női előadót, akik azon túl, hogy a saját területükön kiemelkedőek, a jövőre is formáló hatással bírnak. 

A demokrácia felsőbb szintje - Pia Mancini

Pia Mancini, munkatársaival együtt egy olyan internetes platformot fejlesztett ki,  amely lehetővé teszi, hogy a polgárok kifejtsék véleményüket a politikai képviselőik felé, és aktuál politikai ügyekben érdemi konzultáció legyen a döntéshozók, és a döntések által érintett lokális közösségek között. Az alkalmazás segítségével a választópolgárok közvetlen módon szavazhatnak és vitatkozhatnak az őket érintő közügyekről, bízva abban, hogy azt egyre több politikai döntéshozó fogja figyelembe venni. Pia Mancinit, a DemocracyOS egyik alapítóját előadása után csíptük el néhány kérdés erejéig.

Nálunk, Magyarországon még ma is csodálkozó szemekkel néznek, ha egy nő politikai pályán mozgolódik. Te hogyan indultál el ezen a vonalon és mi motivált?

Politológusként végeztem, mindig érdekelt a politika. Korábban dolgoztam politikai szakemberekkel, részt vettem politikai kampányokban, és sok más területen is. De mindig is úgy gondoltam, hogy a politikai intézményrendszer felett egyszerűen elhaladt az idő. A társadalom a 21. században sokkal horizontálisabban szerveződik, az információ közvetlen módon jut el egyik embertől a másikig, a választópolgárok korábban soha nem látott módon tudnak egymással kapcsolatba lépni és megszerezni az őket érdeklő információkat. A net segítségével az állampolgároknak adottak az eszközeik és a lehetőségeik arra, hogy szinte bármiről, folyamatosan véleményt nyilvánítsanak. Azért modnom, hogy szinte bármiről, mert egy terület máig változatlan maradt: a politikai intézményrendszer. 21. századi állampolgárok vagyunk, és egy olyan, a 19. században megalkotott intézményrendszerben élünk, amely egy 15. századi technológián, a könyvnyomtatáson alapszik. Elég idejétmúltnak tűnik, nem?

Az előadásodban te is említetted, hogy nagyon magas a politikai inaktivitás a fiatal generációk körében. Ez a fajta politikai apátia a magyar fitalakora is jellemző, és különösen igaz a magyar nők esetében. Az eddigi tapasztaltaid alapján mit gondolsz, az olyan, politikai döntésekbe való bevonódást elősegítő alkalmazások, mit a DemocracyOS önmagukban képesek ezt a trendet megváltoztatni, vagy egyéb más körülmények változása is szükséges hozzá?

Szerintem a kérdést két nézőpontból közelíthetjük meg. A millenniumi generációk kapcsán gyakran használt kifejezés a politikai apátia, de én nem gondolom, hogy ez a generáció közönyös lenne, csak egyszerűen nem foglalkoznak a jelenlegi politikai rendszerrel. Ez nem azt jelenti, hogy nem érdekli őket semmi, csak nem tudják vagy nem akarják azokat az igen szegényes lehetőségeket használni, amelyket a jelenlegi politikai rendszer kínál nekik. Egy átlag polgárnak ma annyi beleszólása van a rendszerbe, hogy néhány évenként egyszer valaki mellett leteszi a voksát, aztán pedig hazamegy. Szerintem nem meglepő, hogy a fiatal generációk inkább nem foglalkoznak a politikával, hiszen nem érzik azt, hogy igazán beleszólásuk lenne a saját országuk működésébe. Milyen haszna származik a fiataloknak egy ilyen rendszerből, és miért éreznék azt, hogy érdekeik képviselve vannak? Nem elég a választásokon kapcsolatba lépnünk a politikával, a folyamat részévé kell válnunk, nem előre meghatározott választási lehetőségek fogyasztóiként, hanem alakítóként. Úgy gondolom, hogy egy közvetlen demokratikus véleménynyilvánítást elősegítő eszközzel, mint amilyen a DemocracyOS is, könnyebben be tudna kapcsolódni a társadalom az őt érintő kérdésekbe.

A nők helyzete már más dolog. Meglepődtem, mikor megtudtam, hogy milyen kevés női előadó képviselteti magát ezen a rendezvényen. Nem vagyok ehhez hozzászokva, máshol általában sokkal kiegyensúlyozottabb szokott lenni az arány. És, ha jól tudom, a magyar kormány is csak férfiakból áll, ami elég maradi. Ez nyilvánvalóan a hagyománokkal függ össze, változásra lenne szükség a nők nagyobb szerepvállalása érdekében. Úgy vélem, hogy a bevonódáshoz szükséges technológiai eszközök mellett a nők esetében tervezett programokra is szükség van annak érdekében, hogy ők is megtalálják a számukra megfelelő utat a politikában. Például Argentínában a kongresszusi ülések délután 3-kor kezdődnek és sokszor másnap reggel 5-ig is eltartanak. Egy anya számára kivitelezhetetlen, hogy ebben részt vegyen. Tehát ahelyett, hogy csak azt szajkózzuk, hogy több nőre lenne szükség a politikában, és kérdezgetjük, hogy miért nincs ebben előrelépés, azzal kellene foglalkozni, hogy úgy legyen a rendszer megszervezve, hogy abban nők is részt tudjanak venni. A jelenlegi helyzetnek nagyon régre visszanyúló kulturális alapjai vannak, ezért ezeket az akadályokat elég nehéz leküzdeni, nem csak a politikában, hanem az üzleti életben is. Tehát szerintem a politikai apátia általában, és a nők politikai inaktivitása két külön dolog.

Eddigi tevékenységed során mi az, amit a legnagyobb sikerednek tartasz és mi volt a legkeményebb kihívás, amivel szembesültél?

A legnagyobb sikeremnek azt tartom, hogy jókor és jól tudtam megfogalmazni egy ötletet. A DemocracyOS nem az egyetlen olyan eszköz, amelynek célja az állampolgárok bevonódásának elősegítése, de mi meg is tuduk fogalmazni, hogy mi a célunk, mindezt oly módon, hogy azt a világ számos más országában is megértsék és egyetértsenek vele. Azt hiszem el tudtam mondani úgy az ötletemet, hogy azt meghallva másoknak az jusson az eszébe: "Jézusom, tényleg, ezen gondolkoztam egész életemben!" Ez számomra az igazi siker.

A kihívásokkal, amikkel szembe kell néznünk, inkább kulturálisak, mint sem technikaiak. Az emberek felfogását kell megváltoztatnunk, azt hiszik, hogy nem képesek dönteni az őket érintő fajsúlyos kérdésekben. Ez a felfogás évezredek óta belénk vésődött, szóval ezt nagyon nehéz lesz megváltoztatni.