Ritka alkalom, hogy Som-Balogh Edinát nyilvános strandon láthattuk. A Barátok közt színésznője nem szereti, ha megbámulják, és azzal kell foglalkoznia, hogy jól nézzen ki. Inkább kisfiának szenteli minden pillanatát.

A színésznő nem fosztotta volna meg kisfiát attól az élménytől, hogy több száz gumikacsával együtt pancsoljon. Így kénytelen volt ő is nyilvános helyen fürdőruhára vetkőzni, mi meg csak dicsérni tudtuk, hogy milyen jól néz ki. A Kacsafutam sajtórendezvényén beszélgettünk Edinával. 

Forrás: Redlemon

"Az idén az otthoni, medencés programokat részesítjük előnyben, és még a nagyszülőknél is kialakítottuk a saját kis strandbirodalmunkat. Általában ott pancsolunk, és nagyon élvezzük a vizes, családi programokat. Noelt éppen tanítom úszni, így a vízben tényleg csak rá tudok figyelni, ő meg rám. A Balatonra azért majd elugrunk, de nem utazunk el messzebbre sehová. A családi házzal, ahová télen költöztünk be, nagy projektet vettünk a nyakunkba. Rengeteg feladat vár ránk, hogy olyanná varázsoljuk, amilyennek elterveztük. Most nagy örömmel és szeretettel alakítgatjuk, ez a nyár így telik" - magyarázta Edina, aki le nem vette szemét kisfiáról, és  meglepetten figyelte, mennyire élvezte a lurkó az össznépi strandolást.

"Nyilvános strandokra amúgy sem járunk, kicsit feszélyez. Mindenhol nagyon kedvesek az emberek velem, de ruhában jobban fogadom a közeledésüket. Ha családi programot szervezünk, akkor inkább az a fontos számomra, hogy Noelre figyeljek, és ne arra, hogy ki figyel minket. Arra meg képtelen lennék, hogy a hozzám bizalommal forduló gyerekekkel ne beszélgessek, ezért nekem úgy egyszerűbb, ha csak magunkban strandolunk" - nevetett Edina, aki a fürdőruha-választásnál már a praktikumot, és nem a divatot részesíti előnyben. 

"Amikor még nem született meg Noel, a fürdőruha-választás nagy program volt, most már nem érdekes. A meglévők közül olyat választok, ami kényelmes, ami nem mozdul el, ha felveszem a kisfiamat. Mióta gyerekem van, még szoknyát sem hordok, mert nem tudok úgy leguggolni, lehajolni, hogy ne villanjon ki valamim. Tényleg róla szól minden gondolatom. Rá kell döbbenni, hogy az ember gyakran túlzásba viszi az aggódást. Ugyanúgy, mint ahogy a szoptatást is erőltetem, mindenen túl, szinte erőn felül, csak sikerüljön. Most derült ki, hogy ez sok vitamint elvisz tőlem, erre jobban oda kell, hogy figyeljek. Most már egyre ritkábban szoptatom, de megmaradt ez a szokás, számára ez pihentető, nyugtató."