Így sikerült egy szobalánynak egész Svédországot átvernie: fényűző luxusban élt az álhercegnő


Nem példa nélküli a történelemben, hogy egy imposztor busás vagyon reményében gazdag családok leszármazottainak adta ki magát. Ezek közül az esetek közül az ál-Anasztázia nagyhercegnők a leghírhedtebbek, ám az ő próbálkozásaikat szerény siker koronázta. Nem így történt egy Helga de la Brache nevű nővel, aki hosszú évekre elhitette a világgal, hogy egy titkos svéd hercegnő. Tarts velünk és megismerheted a történetet, ami még a brazil szappanoperákat is kispadra száműzi!

Nem mondhatni, hogy IV. Gusztáv volt a svéd történelem legrátermettebb uralkodója, hisz nemcsak Finnországot, de egy palotaforradalom után 1809-ben a trónját is elvesztette. Ennek ellenére, amikor 1861-ben Helga de la Brache, aki állítása szerint a száműzött svéd király titkos lánya volt, feltűnt a svéd királyi udvarban, XV. Károly kormánya bőkezű nyugdíjat folyósított számára. Ennek egyik oka az volt, hogy a svéd királyi család sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudta állítása valóságtartalmát, mivel tiltották az elűzött uralkodóval való bármiféle kapcsolattartást.
Elbeszélése szerint IV. Gusztáv és Badeni Friderika királyné egy meg nem nevezett német kolostorban 1812-es válásuk után újra összeházasodtak, frigyük gyümölcseként pedig 1820-ban megszületett Helga. Ezután szülei Svédországba küldték, hogy nagynénje, Zsófia Albertina hercegnő nevelje fel, akinek halála után az elmegyógyintézet falai között találta magát. Erre állítólag azért volt szükség, nehogy valós kiléte kitudódjon.
Egy német családjánál Badenben tett rövid kitérő után – ahol egy újságot olvasva lesújtva értesült apja halálhíréről – újfent egy svéd elmegyógyintézet lakója lett, ahonnan végül sikerült megszöknie. A titkos svéd hercegnő ekkor kezdett el történetével házalni, ahol jóakarói bőkezűen támogatták, ám 1850 körül a pénzcsap elapadt. Szerencséjére összebarátkozott egy professzorral és néhány magas rangú svéd politikussal, akik hittek állításainak; később ők javasolták neki, hogy kérjen állami nyugdíjat.

Hosszú éveken keresztül élte a gazdag, arisztokrata nők életét, pazar otthont rendezett be, emellett bejáratos lett a svéd elit szalonjaiba. Páratan eleganciával előadott történetéért valósággal rajongtak az emberek, pedig az olyan nyakatekert volt, hogy a Marimar forgatókönyvírói vad jegyzetelésbe kezdenének.
A görög mitológiából ismert Ikaroszhoz hasonlóan Helga de la Brache is túl magasra tört. Egyre több, egyre drágább ajándékokat fogadott el támogatóitól, így a hatóságok szimatolni kezdtek. C. Norrby, az özvegy királyné ügynöke egyházi levéltárakban kutakodott, ahol semmiféle bizonyítékát nem találta IV. Gusztáv és felesége eltitkolt lányának.
A csalást végül a nő állítólagos féltestvére, Gusztáv Vasa hercege buktatta le véglesen, aki kategorikusan kijelentette, hogy szülei soha többé nem találkoztak válásuk után.
Az is kiderült, hogy Helga valójában egy stockholmi születésű nő, bizonyos Aurora Florentina Magnusson, aki korábban egy gazdag kereskedőnél dolgozott szobalányként. Különösen szoros kapcsolatot alakított ki a kalmár lányával, Henrika Aspegrennel, aki később bűntársa lett. A családnál töltött ideje alatt tanult meg arisztokrata körökben mozogni, elsajátította szokásaikat, még azt is sikerült elérnie, hogy nevét Auráról Helgára cseréljék születési anyakönyvi kivonatában.
Az imposztor hercegnő botrányában mégis az volt a legmegdöbbentőbb, hogy pénzbüntetéssel megúszta az ügyet, persze állami juttatását nem tarthatta meg. Élete utolsó éveit Svédországban élte le, kedves, idős asszonyként hivatkoztak rá. Olyan szinten sikerült azonosulnia szerepével, hogy még halálos ágyán is azt hangoztatta, hogy ő a titkos svéd hercegnő.
Több körülmény is megkönnyítette Aurora dolgát: száműzetése után bármiféle kapcsolattartást megtiltottak IV. Gusztávval és családjával, így nem tudták ellenőrizni Helga állításainak valóságtartalmát. Elegáns, mégis naiv előadása miatt nem feltételezték róla, hogy képes lenne egy szélhámosság kitervelésére, amin az is segített, hogy jól ismerte a felsőbb osztályok szokásait.



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.