Ha lehet gyúrni combra és fenékre, miért ne lehetne gyúrni fantáziára!? Hogyne lehetne! Ha kellően odafigyelünk, kreatív felnőttek válhatnak a gyerekekből. A Life.hu elárulja, hogyan lehet segíteni abban, hogy a gyerekek fantáziája élénk maradjon.

Hányan hallottuk már ezt a mondatot? „Oldd meg, legyél kreatív!”

De mi is az a kreativitás?

A kreativitás, vagy más kifejezést használva a fantázia a tévhittel ellentétben nem adottság, mint mondjuk a festők kézügyessége vagy a profi táncosok ritmusérzéke, hanem fejleszthető, és épp emiatt rontható képességünk. Mint például az olvasás vagy a fejszámolás.

Forrás: Thinkstock

A kognitív tudományok (azaz a megismeréstudomány) kutatóit régóta foglalkoztatja a fantázia mibenléte, mérési lehetőségei, és egyáltalán, hogy hogy lehet egyes embereknek szárnyaló, míg másoknak sekélyes képzelete.

A kérdés napjainkban egyre aktuálisabb, hiszen a kereskedelem, a gazdaság, a divat és a média fejlődésének hála, a legkeresettebb és legjobban fizetett szakmák nagy része épp a kreativitásra épül. Gondoljunk csak a reklámírókra, marketingszakemberekre, divattervezőkre, forgatókönyvírókra. Ezek a szakemberek elképzeltek dolgokat, és megtalálták azt a területet, ahol "azt a bizonyos dolgot" még pont nem képzelte el senki úgy, abban a kontextusban.

Ne csak egyféleképpen lássuk a világot!

A kreativitás fejlesztése éppen erről szól: hozzászoktatni az agyat ahhoz, hogy olyan dolgokat, amiket a körülöttünk élő világ csak egyféleképpen lát, elképzeljen egy másik kontextusban is.

Több, a kreativitás fejlesztését megcélzó játék/gyakorlat közül az egyikben, amit már kis csoportban is jól lehet játszani, az a feladat, hogy egyszerű, hétköznapi tárgyakat mondunk, mint pl. ceruza. Majd mindenkinek adott idő áll a rendelkezésére, hogy összegyűjtsön minden olyan új, nem szokványos felhasználási területet, amit még azzal a tárggyal csinálni lehet. Mert ugye, egy ceruzával nem csak rajzolni vagy írni lehet. Lehet még zenészeket vezényelni, virág mellé tűzni karónak, zászlót kötni rá, napórának használni stb.
A játék haladóknak visszafelé is játszható. Például olyan kérdésekkel, mint: "Miből csináljunk karót a paradicsompalántának?"

Az interneten böngészve még hasonló, kreativitást fejlesztő játékkal találkozhatunk, főleg gyerekek fejlesztésével foglalkozó oldalakon. A fejlődő környezet és éppen a média fejlődése az, ami a kreativitás halálát okozza? Megdöbbentően hangzik így leírva, igaz? Egyes emberek fantáziájának szárnyalása mások fantáziájának rombolását okozhatja. Miért is?

Meséljünk vagy filmezzünk?

A kisgyerekek, mikor világra jönnek, még semmit sem tudnak arról, nem tudják, hogy amit látnak, az kék, cica, mentőautó. Ezeket a környezetüket figyelve, abban élve tanulják meg, az új információk alakítják a gondolkodásukat és a világról alkotott elképzelésüket, a képzeteiket – a képzeletüket.

Amikor a szüleik mesélnek nekik a napjukról, elolvasnak nekik egy történetet, vagy a saját gyerekkori élményeikről beszélnek, akkor azt a gyerekek elképzelik. Egy képzeletbeli filmet forgatnak. Minden újabb alkalommal, mikor meghallgatják ugyanazt a történetet, egy kicsit változtatnak rajta, a képzeletbeli filmjükön az aktuális hangulatuk, az anya hanglejtése vagy épp az időjárás alapján. Újabb és újabb filmeket alkotnak – a fejükben, a fantáziájukat használva.

Forrás: Thinkstock

Ellentétben a mesékkel. Megnézik a rajzfilmeket vagy a családi mozikat, és aztán megnézik azokat újra és újra, és azok mindig ugyanazok maradnak, ugyanúgy néznek ki. Semmi változás, semmi fantáziamunka. Az agyuk egy "készételt" kap, ami valaki másnak a fantáziafilmje volt egyszer. Lehet, hogy korábban a sárkányokat a mesékben sokkal ijesztőbbnek, vagy éppen sokkal vörösebbnek képzelték el, vagy néha több fejjel.

A mesében a sárkány pont zöld és egyfejű, és már el sem kell képzelni, hiszen ott van, látja, nem kell leforgatnia a filmet az agyában, elképzelni a füstöt, ahogy az orrlyukaiból gomolyog kifelé, és a villogó tekintetét, ahogy hunyorítja a szemét, mielőtt tüzet okádna... Ugye mindenki megpróbálta elképzelni? Vajon hányan ismerik fel, valamelyik nemrég látott mozifilm főhősét az imént elképzelt sárkányban? Akik igen, azoknak talán jól jönne egy kis fantáziafejlesztés. 

A gyerekek esetében persze ennek a típusú agymunkának a hiánya több és szerteágazóbb problémával is összefügg. A csak filmeken felnövő gyerekek szókincse lényegesen alacsonyabb, mint azoké, akik könyvből felolvasott meséket is hallanak – és ez csak egy a sok közül.

A fantáziát ugyanúgy kell edzeni, mint a test izmait, hiszen ha mindig más cipeli haza a két karton ásványvizet, akkor az ő karjai izmosodnak a miénk helyett! 

Támogatott tartalom.