"És boldogan éltek, míg meg nem haltak" – a romantikus tündérmesék elengedhetetlen része a hetedhét országra szóló lakodalom, mikor is a daliás herceg örök hűséget fogad szerelmének. A Disney-meséknek hála szinte nincs olyan kislány, aki ne álmodozna arról, hogy egyszer majd őt is mesebeli körülmények között vezeti oltárhoz a hős lovag. Az álmodozó kislányok azonban egyszer felnőnek, az esküvőről szőtt álmok pedig semmivé válnak.
Na jó, az utóbbi kijelentés kicsit erős volt, de tény, hogy a magyar párok házasulási kedve az elmúlt évtizedekben nem volt éppen a csúcson. A házasság világhete alkalmából a következőkben szakértő segítségével boncolgattuk a szertartásos fogadalomtevés előnyeit és hátrányait.
Lehangoló adatok
Az 1970-es években átlagosan 97 ezer házasságot kötöttek évente, ami mai szemmel nézve meglepően magasnak tűnik. Az utóbbi években az oltár elé állók száma bizony drasztikusan lecsökkent. 1990-ben már csak 66 405 szerelmespár mondta ki a boldogító igent, az elmúlt 25 évben pedig számuk még tovább zuhant. A házasságkötések száma – az első világháborús évektől eltekintve – 2010-ben érte el mélypontját, akkor ugyanis 35 500 pár állt az anyakönyvvezető elé. Tavaly az adatok szerint 45 900 házasság köttetett, ezzel párhuzamosan pedig 20 600-an váltak el.
A legfrissebb KSH-adatok szerint azonban 2016-ban valami történhetett. A szerelmespárok megtáltosodtak, ugyanis tavaly
az eddigi évekkel ellentétben végre újra nőtt a házasságkötések száma.
2016 első 11 hónapjában 48 920 pár esküdött egymásnak hűséget, ez a szám pedig a decemberi adatok nélkül is több volt, mint ahányan 2015-ben házasságra léptek. Csak mellékesen jegyezzük meg, hogy ha Magyarországon is elismernék az azonos neműek házasságát, akkor a statisztikai adatok értelemszerűen tovább javulnának.
Ezek tehát a számok, amelyek mögött érzelmek és személyes döntések húzódnak. Amíg mondjuk 100-150 évvel ezelőtt a fiatalok elsődleges életcélja a(z előnyös) házasságkötés volt, addig ma már (szerencsére) sokkal nagyobb döntési szabadsága van az egyénnek. Ebből kifolyólag a hangsúly is áttevődött a házasságkötésről, mint életcélról, az önmegvalósításra.
Adja magát a kérdés: egy modern, 21. századi fiatalnak miért is kellene a házasságkötés mellett döntenie, amikor ma már szabadon együtt élhet szerelmével anélkül, hogy ez bárkit is megbotránkoztatna?
A kérdés nem költői volt, az alábbiakban Deáki Tímea párterapeuta próbál meg rá válaszokat adni.
A házasság egy fontos érzelmi kapocs
Szakértőnk véleménye szerint a házasság érzelmileg is több, mint egy szimpla kapcsolat. Azt mondja, mivel a házasság mindkét fél részéről a szerelem beteljesedésének legmagasabb fokú kimutatása, amelytől kezdve a párnak közös jogaik és kötelességeik vannak, fontos pluszt adhat a házastársaknak ez az együttes felelősségérzés. Szakértőnk hangsúlyozta, hogy bár a házasság legkevésbé a papírról szól, érzelmileg mégis elképesztő nagy élményt adhat a szerelmeseknek, hogy a házasságkötéstől kezdve a nevük is összeforr egymással.
Mikor a nő valamiképp felveszi a párja nevét, azzal tovább erősíti a férfiban az érzést, hogy számára ő a legfőbb férfi a világon.
Tímea azt mondja, hogy az első években egy házasság nélküli párkapcsolat is lehet ugyanolyan jó minőségű, mintha a felek házasságban élnének egymással, néhány év után azonban szakértőnk szerint jogos az igény, hogy a párok szerelmüket házassággal erősítsék meg. Ha pedig az igény ott van, de valami okból nem következik be, az bizonytalanságot szülhet, és a kapcsolat minőségi romlását is elindíthatja.
Egy 21. századi fiatalnak miért lehet vonzó, vagy éppen taszító a házasság intézménye?
Annak ellenére, hogy nagyon sok ember pártalan, és nem találja a boldogságát, Tímea szerint a legtöbben vágynak rá. A házasság ugyanis egy olyan biztos érzelmi pont az emberek életében, ami jó esetben az élet egyéb területeire is jótékonyan hat. Felemelő és magabiztosságot adó ugyanis Tímea véleménye szerint az a tudat, hogy van egy ember, aki csak hozzá tartozik, és ő pedig hozzá.
