A karácsonyt ma már szépen feldíszített fa és a szentestei töltött káposzta nélkül el se tudjuk képzelni. Ám régen teljesen másként nézett ki ez az ünnep. Olyan hagyományokat mutatunk, melyeket szinte biztos, hogy nem őrzöl.

Összekoldulták a karácsonyfa alá valót

A mendikálásnak nevezett karácsonyi szokás, egyfajta adománygyűjtés. A gyerekek kisebb csoportokba gyűlve járták a házakat, és karácsonyi énekért cserébe ajándékokat kértek. Ez nagyon hasonló a kántáláshoz, bár ebben az esetben a felnőttek énekeltek, és nem vártak érte cserébe semmit.

Forrás: AFP

Elűzték a gonoszt 

Karácsony estéjén, a vacsora előtt a gazda kiment az udvarra, és a levegőbe lőtt. Addig a gazdasszony minden ételt az asztalra tett – mivel nem volt szabad felállni az ünnepi asztaltól evés közben. Az ima után aztán a paptól kapott ostyát mézbe mártották, és fokhagymával, dióval megették. Mindkettő a gonosz elűzésének célját szolgálta.

„Megmutatom a kis Jézust, ha kapok valamit" 

A pásztorjárás során, a kifordított bundát viselt szereplők szintén énekkel örvendeztették meg a házak lakóit. Mindeközben pedig a kispásztor kezében tartotta a betlehemi jászolt. Ők se adták ám ingyen a dalokat, adományokat – leginkább ételt – vártak érte cserébe.

Forrás: AFP

Verve lesz egészséges a gyerek 

December 28-a az Aprószentek napja. Amikor Heródes király hírt kapott Jézus születéséről, elrendelte az összes fiúcsecsemő megölését Betlehemben. Az ártatlan kis csöppségek emléknapja ez. Ám egy érdekes népszokás kapcsolódik ehhez a naphoz. A gyerekeket átküldték a szomszédhoz, hogy az megvesszőzze őket. Úgy tartották ettől egészségesebbek lesznek az újesztendőben.

A verés és az egészség kapcsolata egyébként karácsony előestéjén is előkerül. Pásztorok járták a házakat, a gazdasszonyok pedig ételért, italért cserébe kaptak a náluk lévő vesszőkből, majd azzal megveregették állataikat.

 A karácsonyfa, nem is volt fa 

A mostani fenyőfák helyett, csupán egy terebélyes águk került a szobába. Ezt is csak a tehetősebbek engedhették meg maguknak. A szegényebbek rozmaring- vagy fagyöngyágat akasztottak a komód vagy kredenc fölé. A díszítésben is éles eltérések voltak; a szegényebbek csupán termésekkel, almával díszítették a „karácsonyfájukat", míg a gazdagabbak saját készítésű szaloncukrot és más gyümölcsöt is akasztottak rá.

Forrás: AFP

Szegényes szent-vacsora

A régi keresztényi hagyományok szerint, december 24-én böjtöltek. Egész nap csak kenyeret és vizet ettek. Vacsorára a már említett mézes, fokhagymás ostya, dió mellett még hús nélküli bableves és mákos guba vagy kalács került az asztalra. Ez egészen az éjféli mise végéig tartott.

Rendet tenni házban és lélekben egyaránt

A karácsonyt az új és a régi találkozási pontjának tartották. Ezért nem csupán az otthonukat és az istállókat szedték rendbe, de megpróbálták lezárni vitás ügyeiket, megadni tartozásaikat, betartani még nem teljesített ígéreteiket. Egyszóval a szívükben is szerették volna megélni a békességet.

/1612/A_leg20161222144052