Mi az összefüggés az örök élet és a medúzák között? 

Sok sztori szól arról, hogy egyes emberek megtalálták az örök fiatalság forrását, de ezek nyilvánvalóan legfeljebb csak mítoszok. Ám tény, hogy sokan szeretnének örökké élni. Hogy ez lehetséges-e, az a jövő titka, de hogy az élettartamunk meghosszabbítható, az nagyon is elképzelhető egy dán biológus szerint, aki könyvet is írt a témában. 

Forrás: 123rf.com

A természetben van egy Turritopsis nevű apró medúza, amely nem nagyobb, mint a körmünk, de valami egészen elképesztő dologra képes: amikor az éhségtől vagy a vízhőmérséklet hirtelen változásától túl nagy stressz éri, visszafejlődik és újrakezdi az életét, „anélkül, hogy fiziológiás emléke lenne idősebb koráról" - állítja egy dán biológus, Nicklas Brendborg, aki könyvében az öregedés rejtelmeit taglalja:

„Ez olyan, mintha megúsznál egy stresszes munkanapot úgy, hogy visszatérsz az óvodás korba".

A Turritopsis élete azt sugallja, hogy a természet már kidolgozta a módját, hogy szükség esetén visszafelé öregedjen, nem pedig előre, míg más élőlényeknél hihetetlen helyreállítóképesség és immunitás figyelhető meg.

A génmódostás korában mit tanulhatunk tőlük? A meztelen vakondpatkány például gyakorlatilag rákmentesen él: 1000 vizsgált állat közül csak hatnál alakult ki daganat, márpedig többnyire a rák is az öregedés következménye - mondja Brendborg a könyvében.

A tudós ugyanakkor arra is rámutat, hogy ha holnap az összes rákos beget meggyógyítanának világszerte, az is csak 3,3 évvel növelné a várható élettartamot. Helyette egyszerűen meghalnánk szívbetegségben vagy Alzheimer-kórban.

„Ma már tudjuk, hogy a modern élet túlságosan megterhelő az emberre, és nincs összhang a lényegében kőkorszaki testünk és a 21. századi élet nyomása és sebessége között. De a túl kevés stressz éppoly egészségtelen, mint a túl sok" - állítja Brendborg, aki szerint a túl sok antioxidáns sem segít, sőt, inkább árt, így nem javasolja például a brokkoli és a káposztafélék túlzott fogyasztását sem. 

A futásról úgy gondolja, hogy szintén nem különösebben hasznos, szerinte nem annyira a futás tesz jót az embernek, hanem inkább az általa beindított helyreállító mechanizmusok. Maga a futás rohamosan emeli a vérnyomást, többszörös apró izomszakadást okoz, megterheli a szívet, túlterheli az ízületeket. De amikor utána a sportoló elalszik, a test remek javítórendszerei turbó üzemmódba kapcsolnak.

Ezek évmilliók alatt fejlődtek ki pontosan azért, hogy a futás által okozott károkat helyrehozzák, mivel őseink is elég sokat futottak. A tested pontosan a megfelelő mennyiségű antioxidánst pumpálja ki, extra tápanyagokat küld az izmok helyreállításához, a szív megerősödik és így tovább. De ne fuss kimerültségig, mert akkor az immunrendszered napokra legyengülhet. Minden az arany középútról szól - mondja a dán biológus, aki szerint az élettartamunk legfeljebb csak egyharmadban múlik a genetikán, a többi rajtunk áll: a diétán, a testmozgáson és az alváson. No és az épp megfelelő mennyiségű stresszen... - írja a Daily Mail