1996 fekete betűs évként vonult be a Mount Everest történelmébe, ugyanis ebben az évben 15 hegymászó halt meg a hegyen, közülük nyolcan május 10-én, egy hirtelen jött viharban vesztették életüket. Köztük volt Rob Hall is, akinek tragikus történetét az Everest című film is megörökítette.

Rob Hall 1961-ben született Új-Zélandon, ahol a Déli-Alpok közelsége felkeltette az érdeklődését a hegymászás iránt. Tinédzser korában járt először a Himalájában, 1980-ban megmászta az Ama Dablamot, 1981-ben pedig a Numburt, ami szép teljesítmény volt, tekintve, hogy mindkét hegycsúcs közel 7000 méter magas. Hazájában, Új-Zélandon is részt vett expedíciókon, sőt, még az Antarktiszon is dolgozott túravezetőként.

Az 1980-as évek végén megismerkedett a szintén új-zélandi Gary Ballal és onnantól fogva együtt hódították meg a havas hegycsúcsokat. 1990-ben jutottak fel először a Mount Everest tetejére, majd a következő hét hónapban megmászták a hét kontinens (ebben a kihívásban Észak – és Dél-Amerika külön földrésznek minősül) legmagasabb hegycsúcsait, ezzel rekordidő alatt teljesítve az úgynevezett Seven Summit kihívást.

Sikereiken felbuzdulva 1991-ben saját vállalkozást indítottak, cégük, a Hall and Ball Adventure Consultants hegymászó expedíciókat szervezett tehetős ügyfelek számára. 1992-ben több sikeres kereskedelmi expedíciót is lebonyolítottak az Everesten, az Aconcaguan (a legmagasabb hegy Dél-Amerikában) és a Vinson-hegységben (a legmagasabb hegy az Antarktiszon). 1993-ban Ball váratlanul elhunyt egy magassági betegségben, így Hall magára maradt. A céget átnevezte Adventure Consultantsre és innentől fogva egyedül szervezte az expedíciókat. 1994 sikeres év volt, 1995-ben azonban a kedvezőtlen időjárás és az idő szűke miatt a csapat nem jutott fel a csúcsra: Hall úgy döntött, hogy hiába vannak közel, nem kockáztatnak, így visszafordultak.

Rob 1990-ben ismerte meg jövendőbeli feleségét, Jan Arnoldot, miközben csúcstámadást hajtottak végre az Everesten. Az első randevújuk a Denali-hegységen volt, majd hamarosan összeházasodtak. 1993-ban együtt mászták meg a Mount Everestet és 1996-ban is elkísérte volna a felesége az expedícióra, azonban időközben kiderült, hogy gyermeket vár, így kénytelen volt otthon maradni.

Az 1996-os kereskedelmi expedíción nyolc ügyfél és három túravezető vett részt. Május 10-én, nem sokkal éjfél után kezdték meg a csúcstámadást a negyedik táborból, csatlakoztak hozzájuk a Scott Fischer's Mountain Madness cég hegymászói is, valamint a tajvani és indiai kormányok által támogatott expedíciók is. A nagy tömegnek azonban meglett a következménye, a sok várakozás miatt késésbe kerültek, ráadásul a Hillary-lépcsőhöz érve vették észre, hogy nincsenek rögzített kötelek elhelyezve, így itt egy újabb órát veszítettek. 33 hegymászó tömörült egymás mögött, miközben az idő csak telt. 14 óra lett volna az utolsó biztonságos időpont, hogy felérjenek a csúcsra, ez azonban a sorban állás miatt sokaknak nem valósult meg, így csak délután 3 óra körül tudták megkezdeni az ereszkedést. A feltételezések szerint a túravezető azért is kockáztatott, mivel voltak olyan ügyfelei, akikkel 1995-ben visszafordult, így nem akart nekik csalódást okozni.

A sok várakozásnak azonban rossz vége lett. Hall egyik ügyfele, Doug Hansen kezdett kifogyni a pótlólagos oxigénből és nem volt hajlandó ereszkedni. A túravezető leküldte a serpákat, hogy segítsenek a többieknek, ő pedig ott maradt a bajba jutott ügyféllel.

Délután 5 órakor megtörtént az, amire senki sem számított: egy hatalmas hóvihar sújtott le az Everest délnyugati oldalára, teljesen eltüntetve a negyedik táborba vezető ösvényt.

Többen súlyosan megsebesültek, Rob Hall pedig rádión kért segítséget, s hiába szólították fel kollégái, hogy hagyja ott ügyfelét és induljon lefelé a hegyről, a férfi ezt visszautasította.

Rob Hall, Doug Hansen, Andy Harris , Yasuko Namba emlékműveForrás: Wikipedia/Sphere

Május 11-én hajnalban Hall újra bejelentkezett rádión, akkor már egyedül volt, Doug Hansen meghalt. Ekkora már a túravezető is nagyon elfáradt és átfagyott, tudta, hogy így nem fog tudni lejutni a hegyről, és ahhoz túl magasan van, hogy segíteni tudjanak neki. Arra kérte az alaptábort, hogy hívják fel a feleségét és kössék őket össze műholdas telefonon. Az utolsó beszélgetésük során hangzott el a híres mondat: Aludj jól, kedvesem. Kérlek, ne aggódj túl sokat." Nem sokkal ezután örökre elaludt a hegyen. 35 éves volt. Hazájában, Új-Zélandon 1999-ben elnyerte posztumusz az Új-zélandi Bátorság Csillagát hősies tettéért.

(Forrás: Wikipédia)

Ez is érdekelhet: Szerelem 8000 méter felett: egy házaspár története, akiknek a Mount Everest lett a végzete