A tinédzser dühének 10 lehetséges oka: nem rád haragszik a gyerek és nem is a világra

Ha átgondoljuk, hogy tizenévesen min mentünk keresztül, talán kevésbé döbbenünk meg azon, hogy kamaszgyerekeink miért élik meg olyan gyakran és annyira intenzíven a haragot. Azon túl, hogy együttérzést tanúsítunk feléjük, útmutatást is nyújtanunk kell nekik, ami egy tinédzser szülőjeként nem könnyű feladat. A tinik nehezen elérhetőek, már kevésbé naivak, ha a szüleikről van szó, többet tudnak a világról, mint hinnénk, de kevesebbet ahhoz, hogy egyedül oldják meg a problémáikat. Nehéz helyzetben vannak, frusztráltak, emiatt viszonylag gyakran csap le a szülőre a tinédzser düh, amelynek elviseléséhez mélyről jövő empátiára és kötél idegekre van szükség. Ha a harmonikus és továbbra is stabil szülő-gyerek kapcsolat a cél, akkor bizony jó, ha tisztában vagyunk vele, mi okozza a feszültséget, ami időnként atomrobbanást okoz.

10 ok a tinédzser dühére

Rengeteg oka lehet egy tizenéves haragjának, ám bármennyire is elkeserít a folytonos düh, jó, ha tudod, hogy legtöbbször, még ha úgy tűnik is, nem ellened, szülő ellen irányul, és nem is te okozod. Mutatjuk a tíz legjellemzőbb okot, amiért a kamaszgyereked méregbe gurulhat. 

1. Elnyomva érzi magát

Tinédzserkorban a gyerek egyre önállóbbá válik, és a legtöbb tekintélyt, beleértve a szülőit is, elnyomónak, vagyis az egyéniségét és önkifejezését szigorúan kontrollálónak tekinti. Ilyenkor többféle stílust, személyiséget kipróbál, hogy lássa, melyik működik és illik hozzá valójában, miközben a felnőttek részéről gyakran szembesül ellenállással. Ebben az időszakban jobban érdekli, hogy mit tesznek, gondolnak és választanak a társai, mivel ők is ugyanazokon a dolgokon mennek keresztül, így azonosulni tud velük (szemben a felnőttekkel).

2. Börtönben érzik magukat

Otthon és iskola — a két hely, ahol az idejük nagy részét töltik. Az életüket a szüleik és tanáraik döntései mentén élik, kicsi a mozgásterük, kevés döntést hozhatnak önállóan. Lázadnak, ettől úgy érzik, legalább egy kis részben ők is rendelkeznek az életük felett. 

3. Szociális zűrzavar

Mindannyian valamilyennek születünk, gyermekként a világ felfedezésében természetes ösztöneink és valódi személyiségünk irányít bennünket. Amint egy gyerek elkezdi az iskolát, felfedezi az ember és ember közötti különbözőségeket, beleértve a sajátjait is, és a felnőttektől megtanulja, hogyan fojtsa el, fogja vissza önmagát. Ekkor a felelősség még a szülőé és a tanáré. Aztán tizenévesként elkezdi értékként kezelni mindazt, amit addig elfojtott magában, közben döntéseket és felelősségvállalást várnak tőle. A feje tetejére áll a világa. Az én, a szülői útmutatás, a társadalom és a kortárscsoportok vegyes üzeneteit kell mérlegelnie. Ez egy nagyon nehéz időszak és folyamat, amin tizenévesként keresztül kell mennie.

4. Kínos helyzetek

A tinédzserkor átmenet a gyermeki lét és a felnőtté válás között. A felnőttek azt várják tőle, hogy legyen szófogadó gyerek, de viselkedjen éretten, és hozzon helyes döntéseket. Ő maga is így gondol magára: egyszerre önfeledt gyerek, és döntéshozatalra alkalmas felnőtt. Sokszor mégis tanácstalan, ráadásul egye nagyobb hangsúlyt kap az életében a testi és érzelmi vonzalom, ami néha kínos helyzetekbe hozza és el is bizonytalanítja.

5. Tombolnak a hormonok

A tinédzser ebben az időszakban megtapasztalja a hormonális változásokat és a fizikai fejlődést, ami egy teljes fizikai és fiziológiai metamorfózist jelent. Nem érti, mit érez, mi történik vele, csak azt tudja, hogy nem érzi jól magát.

6. Társadalmi nyomás

A tizenéves folyamatos társadalmi nyomásnak van kitéve. Állandóan azon aggódik, hogy mások mit gondolnak róla. Megbélyegzik, zaklatják, ő pedig próbál olyan képet mutatni magáról, amivel könnyebben beilleszkedhet, kitűnhet vagy láthatatlanná válhat. A tinédzserekkel szebeni társadalmi elvárások arra késztetik a kamaszt, hogy a túlélés érdekében olyan legyen, amilyen sosem volt. 

7. Szerelmi viszonyok

A randevúzás, szerelem, párkapcsolat-kezdemények a korszak fő kihívásai közé tartoznak. Tetszik, nem tetszik, én tetszem-e neki, vagy sem. Elég idős vagyok hozzá, elég jóképű, szép, csinos? Mit gondolnak majd a szüleim, engedik, tiltják? Lefeküdjek vele, nem leszek terhes/lesz terhes? Ha megteszem, mit mondanak rólam mások? Kibeszélnek a hátam mögött? Jót vagy rosszat mondanak? A szüleim nem tudhatják meg. Utálom a szüleimet, mert nem engedik, hogy randizzak! — Millió kérdés és még annál is több, amin egy tinédzsernek el kell gondolkodnia.

8. Felelősség és elszámoltathatóság

A tinédzserektől elvárják, hogy mindent megtegyenek, méghozzá azonnal. Házimunka, jó jegyek, megfelelő viselkedés, ne engedjenek a kísértésnek és a társadalmi nyomásnak, hozzanak helyes döntéseket, tudják, mit akarnak csinálni életük hátralévő részében, legyenek tisztelettudóak, boldogok, együttműködőek, mutassanak kezdeményezőkészséget... és így tovább. Csoda, ha dühösek?!

9. Nem tudják, hogyan lehetnének boldogak

Ebben az átmeneti szakaszban a sok felnőtt mind arról magyaráz a tizenévesnek, hogy mit kellene tennie és hogyan kéne gondolkodnia. A sokszor ellentmondásos tanácsok között elvesznek, fogalmuk nincs, kire hallgassanak, azt pedig a sok kívülről érkező bölcsesség közepette elfelejtik, hogy akár önmagukra és az ösztöneikre is hallgathatnának néha.

10. A saját akarat ütközik a szülői akarattal

A tinédzser lassan felnőtté válik, saját gondolatai lesznek és önálló véleményt alakít ki. Rájön, hogy nem a szülei teremtették a világot és találták fel a spanyol viaszt, és még csak nem is tökéletesek. Úgy érzi, olyan emberek irányítják, akik maguk sem mindig tudják, mit csinálnak, és azt szeretné, ha hagynák, hogy meghozza a saját döntéseit és elkövethesse a saját hibáit. Egyéni vágyai és törekvései vannak, hiszen ahogy neked, úgy neki is saját személyisége van. Nem érti, hogy a szülők miért nem hagyják, hogy olyan legyen, amilyen, és emiatt haragot éreznek.