A francia gyerekek jobban szót fogadnak: ez a hat nevelési szabály lehet a titok nyitja

Sok szülő Európa-szerte azon töpreng, hogyan lehetne megengedő légkörben szófogadó gyereket nevelni - úgy tűnik, hogy a francia szülőknek ez sikerül, régóta alkalmazott módszerekkel. Náluk a fegyelem és a szabadság nem zárják ki egymást. A francia gyerekeket különösen udvariasnak és kiegyensúlyozottnak tartják – és ez nem véletlen. A szülők hat alapszabályt követnek, amelyeket következetesen, de nem görcsösen tartatják be.

A francia szülők 6 alapszabálya:

1. Az udvariasság nem opció

A francia gyerekek már egészen kicsi koruktól kezdve megtanulják, hogyan kell köszönni, megköszönni vagy udvariasan kérni valamit. Nem azért, mert „jó gyerekek” akarnak lenni, hanem mert a szülők számára a társadalmi együttélés alapvető normája a másik ember tisztelete. Az illedelmesség miatt senkit sem dicsérnek meg, ez a minimum.

2. A szülő nem szolga, a gyerek nem uralkodó

Franciaországban nem jellemző, hogy folyamatosan a gyerekek körül sürgnek-forognak a szülők. A bölcsődei ellátás (crèche) 3 hónapos kortól elérhető, az anyák pedig általában hamar visszatérnek a munkába. Nem azért teszik ezt, mert nem akarnak sok időt otthon maradni a babával, hanem meggyőződésük, hogy a gyermek akkor fejlődik igazán, ha nem csak körülötte forog a világ.

3. Bíznak abban, hogy a gyerek tud döntést hozni

A francia nevelés egyik alapelve, hogy a gyerekeket nem kell minden helyzetből „kimenteni”. A szülők abban hisznek, hogy a kicsik képesek tanulni a saját tapasztalataikból. Nem avatkoznak be minden konfliktusba a játszótéren, és nem sietnek azonnal segíteni, ha egy építőkocka nem áll meg – hagyják, hogy a gyerek maga próbálkozzon és tanuljon.

4. Szabadság keretek között

A francia szülők egyszerre megengedők és határozottak. A gyerekek sok mindenben kapnak szabadságot – de világos, el nem mozdítható határok között. A szülő nem lesz a gyerek haverja, megőrzi a tekintélyét.

5. Nincs gyerekmenü – mindenki ugyanazt eszi

Az étkezés terén sincsenek elkényeztetve a francia gyerekek. Azt eszik, amit a felnőttek: nincs külön főzés, nincs külön fogás a válogatósoknak. Így nemcsak az ízlésük fejlődik, hanem az étkezési szokásaik is a család ritmusához igazodnak.

6. A vasárnap tényleg a családé

A hét utolsó napja Franciaországban a családról szól, vasárnap mindenki együtt van. Nincs külön program, nincs rohanás – az unalom is része a napnak, amit együtt kell „megélni”. A gyerekek így tanulják meg, mit jelent az elcsendesedés, az együttlét és a minőségi, együtt töltött idő.

A francia modell nem csodamódszer, és nem is való mindenkinek – de a világos határok, az önállóságra és az udvariasságra nevelés szemmel látható eredményeket hoz. A gyerekek nem engedelmes robotok – csak épp pontosan tudják, meddig terjed a szabadságuk. És talán épp ettől lesznek olyan kiegyensúlyozottak.