Többet kaptunk a nagymamánktól, mint hinnénk – Nemcsak a mosolyát, hanem a lelkét is
2026.02.26.
Sokkal több mindent hordozunk magunkban, mint amit a tükör mutat. A nagymama nemcsak a mosolyát és a tekintetét, hanem testi és lelki tulajdonságainak egy részét is továbbadja nekünk.
Van az a pillanat, amikor belenézel a tükörbe, és hirtelen nem az anyukádat, hanem a nagymamádat látod visszaköszönni. Egy mozdulatban, egy félmosolyban, abban, ahogy idegesen a hajadhoz nyúlsz. Nem véletlen. A tudomány – és a lélek – szerint is meglepően sok mindent öröklünk a nagymamáinktól, különösen az anyai nagymama köszön vissza bennünk.
Forrás: Shutterstock
A The Telegraph több cikkében is foglalkozott azzal, hogyan fordulhat elő, hogy egyes tulajdonságok átugranak egy generációt, és az unokákban bukkannak fel újra. És bár a genetika elsőre bonyolultnak hangzik, az alapok egészen egyszerűek.
Így öröklődnek a nagymama tulajdonságai
Képzeld el, hogy mindannyian egy családi mozaik vagyunk. Anyukánktól és apukánktól kapunk egy-egy darabot, ők pedig a saját szüleiktől hozták magukkal ezeket. Így kerülnek belénk a nagyszülők – köztük a nagymamánk apró, de fontos darabkái.
Általában igaz, hogy mind a négy nagyszülőnktől jut belénk valami, de nem teljesen egyformán. Van, akitől többet, mástól kevesebbet öröklünk– ez a természet kis meglepetése, a genetika játéka.
Az anyai nagymama azért különleges, mert bizonyos „csomagok” szinte mindig rajta keresztül érkeznek. Ezek főleg olyan dolgokhoz kapcsolódnak, mint az energiaszintünk, az idegrendszerünk működése vagy az érzelmi alkatunk. Egyszerűen fogalmazva: van egy örökség, ami anyáról lányra, nagymamáról unokára szinte egyenes vonalban halad tovább.
Ezért fordulhat elő, hogy nemcsak hasonlítunk a nagymamánkra, hanem úgy is érzünk, reagálunk, gondolkodunk, mint ő. És mindez nem csak a külsőnkben látszik meg, hanem a belső világunkban is.
Nemcsak a szemszínt örököljük
Amikor az öröklődésről beszélünk, legtöbbször a külső jegyek jutnak eszünkbe. Nem véletlenül: gyakran már gyerekkorban feltűnik, hogy kire hasonlítunk legjobban. Ilyen klasszikus, jól látható örökség például: szemszín, hajszín, csontszerkezet.
A genetika azonban ennél jóval többről szól. A nagymamánktól – különösen anyai ágon – nemcsak a külsőnk alapjai, hanem a testünk működésének kevésbé látványos, mégis meghatározó fizikai sajátosságai is öröklődhetnek.
Ilyen az anyagcsere működése: hogy mennyire hatékonyan használjuk fel az energiát, hogyan reagál a szervezetünk a kalóriákra, milyen az energiaszintünk és a fizikai állóképességünk. Ezek a minták gyakran családon belül ismétlődnek.
Szintén ide tartozik az izmok egészsége és működése. Az örökölt adottságok befolyásolhatják az erőnlétet, az izomsejtek működését, valamint a szív és a szem izmainak hatékonyságát is.
A kutatások szerint az öregedésre való hajlam sem teljesen véletlenszerű: az első jelek megjelenése és a szervezet alkalmazkodóképessége részben az anyai ági örökséggel is összefügghet.
Végül a testalkat és a testmagasság alakulása sem pusztán életmód kérdése. A nagymamától kapott gének szerepet játszhatnak abban, hogyan épül fel a testünk, és hogyan változik az évek során. És bár mindez fontos, a kutatók szerint a belső tulajdonságok legalább ilyen erősen öröklődnek. A temperamentum, az érzelmi érzékenység, a stresszhez való viszonyunk vagy a mentális jóllétünk terén a nagymamák szerepe sokszor meghatározóbb, mint gondolnánk. Vagyis nemcsak úgy nézhetünk ki, mint a nagymamánk, hanem működhetünk, reagálhatunk és érezhetünk is úgy, mint ő.
Ezeket a belső tulajdonságokat gyakran a nagymamánktól hozzuk
Nézzük mely személyiségjegyeket kapjuk a nagymamánktól!
- Nyitottság és extrovertáltság: hogy mennyire könnyen barátkozol, mennyire élvezed a társaságot, vagy inkább megfigyelő típus vagy – ezekben a hajlamokban gyakran visszaköszön a nagymama személyisége.
- Szorongásra való hajlam: nem maga a félelem öröklődik, hanem az, hogyan reagál az idegrendszered a stresszre. Ha a nagymamád érzékenyebb, aggódóbb volt, ez a minta nálad is megjelenhet.
- Mentális jóllét és hangulati alkat: a depresszióra, lehangoltságra vagy éppen érzelmi stabilitásra való hajlam részben genetikai alapú, és sokszor anyai ágon követhető vissza.
- Önbizalom és elfogadás: az, ahogyan önmagadhoz viszonyulsz, mennyire tudod elfogadni a hibáidat, gyakran generációkon átívelő örökség.
- Érzelmi reakciók mintázata: hogyan szeretsz, hogyan sértődsz meg, mennyire bízol másokban – ezek nemcsak tanult dolgok, hanem hozott érzelmi beállítódások is lehetnek.
Több mint genetika: emlékek a sejtekben
Alejandro Jodorowsky chilei író és gondolkodó szerint nemcsak géneket, hanem érzelmi lenyomatokat is hordozunk magunkban. A modern tudomány ezt ma transzgenerációs hatásnak nevezi: a nagyszüleink életének nehézségei, örömei, traumái finom nyomot hagyhatnak az utánuk jövőkön.
Vagyis amikor azt érzed, hogy „nem is tudom, miért reagálok így” – lehet, hogy a válasz egy generációval feljebb van.
Egy láthatatlan kötelék
Még ha nem is nőttél fel a nagymamád mellett, a köztetek lévő kapcsolat nem múlik el. Ott van a nevetésedben, a félelmeidben, az erődben és az érzékenységedben. A nagymamáink nemcsak recepteket és történeteket adnak tovább, hanem egy darabot önmagukból is.
Olvass tovább!
