Valóban igaz lenne az a gyakran tréfásan emlegetett mondás, hogy „anya jobban szereti az unokákat, mint minket”? Egy friss kutatás szerint van benne némi igazság – bár nem egészen úgy, ahogy elsőre gondolnánk. Cikkünkből kiderül, miért kötődnek máshogy a nagymamák az unokáikhoz, mint a saját gyermekeikhez.

Forrás: The Image Bank RF
- Miért különleges a nagymamák és az unokák kapcsolata?
- Több öröm, kevesebb felelősség?
- Az evolúció is szerepet játszhat a nagymama–unoka kötelék erősségében
- Egy friss kutatás szerint nem erősebb, hanem másfajta szeretetről van szó
Miért különleges a nagymamák és az unokák kapcsolata?
Az amerikai Emory Egyetemen végzett vizsgálat arra kereste a választ, vajon miért olyan különleges a nagymamák és unokáik közötti kapcsolat. James Rilling professzor és kutatócsoportja közel ötven olyan nagymama agyműködését vizsgálta, akiknek legalább egy 3 és 12 év közötti unokájuk van. A résztvevőknek különböző fotókat mutattak – az unokáikról, saját gyermekeikről, illetve más rokonokról –, miközben fMRI-vel figyelték, mi történik az agyukban.
Az eredmény meglepően beszédes volt. Amikor a nagymamák az unokáik képeit nézték, az agyukban főként azok a területek aktiválódtak, amelyek az érzelmi empátiához kapcsolódnak. Ez azt jelenti, hogy nemcsak megértik, mit érez a gyerek, hanem szinte együtt is éreznek vele – mintha egy kicsit ők maguk is átélnék ugyanazt az örömöt vagy bánatot.
Amikor viszont a saját felnőtt gyermekeik fotóit látták, inkább az úgynevezett kognitív empátiához köthető agyterületek léptek működésbe. Ez már egy fejben zajló megértés: tudjuk, mit gondolhat a másik, de kevésbé éljük át az érzéseit. Rilling szerint ez a különbség kulcsfontosságú.
A nagymamák az unokáikkal inkább érzelmi alapon kapcsolódnak, míg saját gyermekeikkel egy érettebb, racionálisabb szinten.
És ha mindez nem lenne elég érdekes, a kutatók egy korábbi vizsgálattal is összevetették az eredményeket, amelyben apák reakcióit mérték. A nagymamák erősebb aktivitást mutattak nemcsak az empátiáért felelős, hanem a jutalmazással és motivációval összefüggő agyterületeken is. Vagyis az unokák látványa szó szerint jó érzést kelt bennük.
Honnan jön ez az erős kötődés?
A válasz részben az evolúcióban keresendő. Az úgynevezett nagymama-hipotézis szerint a nőknél az a különleges, hogy a termékeny éveik után még hosszú ideig élnek – és ezalatt aktívan segíthetik az unokák felnevelését. Ez a szerep hozzájárulhatott ahhoz, hogy a családok sikeresebbek legyenek, és a gének nagyobb eséllyel öröklődjenek tovább.
Persze van egy sokkal hétköznapibb magyarázat is, amit valószínűleg minden szülő sejt. A nagymamák egyszerűen nincsenek benne a mindennapi nevelés nehézségeiben. Nem nekik kell határokat húzni, fegyelmezni vagy végigcsinálni a hisztis estéket. Ők lehetnek azok, akik csak szeretnek.

Forrás: Digital Vision
Több öröm, kevesebb felelősség
Ezt maguk a nagymamák is így látják. Marion Conway szerint az unokákkal több az öröm és a felfedezés. „Nem nevelők vagyunk, inkább támogatók – így sokkal stresszmentesebb a kapcsolat” – mondja.
Donne Davis, egy nagymamáknak szóló közösség alapítója úgy fogalmaz: az unokák tiszta lappal érkeznek. A saját gyerekeinkkel közös múltunk van – konfliktusokkal, elvárásokkal, felelősséggel. Az unokáknál viszont mindez háttérbe szorul.
Lisa Carpenter, akinek hat unokája van, szintén ezt erősíti meg. Szerinte nem arról van szó, hogy jobban, hanem egyszerűen másképp szereti az unokáit, mint a gyerekeit . „Az unokáim elképesztő örömöt és kíváncsiságot ébresztenek bennem” – mondja – „De egy hosszú nap után azért jó érzés, hogy este visszakerülnek a szüleikhez.”
Talán ez a titok. A nagymamák szívében nem kevesebb hely jut a gyerekeiknek – csak az unokák egy kicsit más, játékosabb, könnyedebb módon találnak oda. És lehet, hogy éppen ez az, ami annyira különlegessé teszi ezt a kapcsolatot.
Az alábbi nagymamákról szóló cikkek is érdekelhetnek:


