Gyerekként nem kaptál elég szeretetet? 5 hétköznapi szokásban ütköznek ki a szeretethiány jelei


Sokan szeretik hangoztatni, hogy a múltat le kell zárni, kiderült azonban, hogy a gyerekkori érzelmi hiány nem múlik el magától – egyszerűen csak beépül a személyiségedbe. Ott van a mindennapi gesztusaidban, abban, ahogy a kollégáidhoz fordulsz vagy ahogy a párodra nézel. A pszichológusok szerint hétköznapi szokásokban ütköznek ki a szeretethiány jelei felnőttkorban.

Ha gyerekként nem kaptál elég szeretetet, az agyad megtanult túlélni, és ezek a túlélési mechanizmusok felnőttként furcsa, néha bosszantó szokásokká merevedtek. Az érzelmi elhanyagolás nem múlik el nyomtalanul. A Psychology Today cikke alapján sorra vesszük, milyen hétköznapi szokásokban ütköznek ki a szeretethiány jelei.
Mindenért bocsánatot kérsz? Még akkor is, ha valaki neked jön az utcán vagy ha kérsz egy pohár vizet? Ez nem udvariasság, hanem egy mélyen gyökerező félelem és az önbizalomhiány jele. Aki gyerekként azt tanulta meg, hogy az ő létezése vagy igényei csak terhet jelentenek a szülőknek, az felnőttként mindenért elnézést kér, csak hogy ne okozzon konfliktust.
Ha valaki váratlanul kedves veled egyből gyanakodni kezdesz, hogy vajon milyen hátsó szándéka lehet. Ha nem kaptál feltétel nélküli szeretetet, a kedvességet nem természetes állapotnak, hanem egy gyanús tranzakciónak látod, ami mögött mindig hátsó szándékot sejtesz.
Vagy te vagy az a perfektcionista, aki mindig 110%-ot teljesít, hogy végre észrevegyenek, vagy te vagy a szürke kisegér, aki mindent megtesz, hogy ne kerüljön a figyelem középpontjába. Mindkettő ugyanabból a tőből fakad: a félelemből, hogy nem vagy elég nem jó, ha csak önmagad vagy, nem vagy eléggé szerethető.
Ha valaki mindent egyedül akar megoldani, az nem a függetlenség jele, hanem azé, hogy gyerekként megtanultad, hogy nem számíthatsz senkire. Ez egy fal, amit azért húztál fel, hogy többé ne kelljen átélned a visszautasítás vagy az elhanyagolás fájdalmát.
Még akkor is a katasztrófára készülsz, amikor minden rendben van. Ha gyerekként nem volt meg az érzelmi biztonságod, az idegrendszered a készenléti üzemmódhoz szokott hozzá. Felnőttként ez a folyamatos szorongásban és aggódásban köszön vissza, ami megkeseríti az élettel.
A szakértő szerint csak rajtunk múlik, hogy meg tudjuk-e változtatni a sémáinkat: „Nem vagyunk hibásak azért, amit gyerekként kaptunk (vagy nem kaptunk), de felnőttként a mi felelősségünk, hogy ezeket a sémákat ne vigyük tovább a saját kapcsolatainkba vagy a gyerekeink nevelésébe”.



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.