Az számít, hogy hány emberrel voltál, vagy az, hogy mikor? Ilyen hatással van megítélésedre a bodycount

A „bodycount” kifejezés mára a randikultúra egyik legvitatottabb fogalma lett. Podcastok, TikTok-viták és kommentháborúk épülnek arra az egyszerű kérdésre: hány szexuális partnere volt valakinek korábban? A diskurzus azonban gyakran egydimenziós. Csak a számot nézzük, mintha az önmagában ítélet lenne. Pedig a kép ennél jóval árnyaltabb.

Képzeld el, hogy a harmadik randin vagytok valakivel, aki nagyon bejön. Szóba kerül a múlt, és kiderül, hogy 22 partnere volt. Egy pillanat alatt kialakul benned egy benyomás. De mi történik, ha később hozzáteszi: mindez főként az egyetemi évek alatt történt, azóta két többéves, stabil kapcsolata volt? És mi van akkor, ha ugyanez a 22 bodycount az elmúlt hat hónap termése? Ugyanaz a szám – mégis teljesen más érzés. De kezdjük egy tisztázással:

Az idő tényezője: miért számít ennyire?

Egy nagyszabású, 11 országra – az Egyesült Királyságtól Kínáig – kiterjedő kutatás több mint 5000 résztvevő bevonásával vizsgálta, mennyire lennének hajlandók az emberek hosszú távú kapcsolatba kezdeni valakivel, akinek 4, 12 vagy 36 korábbi partnere volt. Vagy egyáltalán mennyi lenne az ideális szám? A csavar? A kutatók azt is variálták, hogy ezek a kapcsolatok inkább a távoli múltban, egyenletesen elosztva, vagy kifejezetten a közelmúltban történtek.

Az eredmény meglepő, de logikus: a szám önmagában számít, de az időzítés drámaian módosítja a megítélést. Sokan inkább választották azt, akinek 36 partnere volt, ha azok évekkel ezelőtt történtek, mint azt, akinek 12, de szinte mind friss élmény.

Miért? Mert a közelmúlt „kockázatosabbnak” tűnik. Több lehet a még jelen lévő ex, nagyobb a szexuális úton terjedő betegségek kockázata, és felmerülhet a kérdés: vajon valóban kész az illető egy elkötelezett kapcsolatra? Ha viszont a kalandok egy önismereti korszakhoz kötődnek, amit stabil évek követtek, a történet inkább fejlődéstörténetnek hat, nem vörös zászlónak, red flagnek.

A „megbocsátásnak” is van határa

A kutatások ugyanakkor azt is kimutatták, hogy a „megbocsátási hatás” nem végtelen. Egy bizonyos szám felett már az idő múlása sem tompítja a teljesen negatív megítélést. Vagyis a társadalmi intuíciók működnek – csak nem éppen fekete-fehéren.

Érdekesség, hogy a vizsgálatok alig találtak nemi kettős mércét. A nők nem kaptak szigorúbb ítéletet pusztán a nemük miatt. Sokkal inkább az egyéni párválasztási stratégia számított: akik nyitottabbak a kötetlen kapcsolatokra, kevésbé problémáztak a gazdag múlton, akik hosszú távra terveztek, érzékenyebbek voltak az időzítésre. Szóval a Szex és New York Samathájának hatalmas bodycountja se olyan elriasztó, mint az elsőre tűnik. És lássuk be, ő is talált magának hosszútávú kapcsolatokat , még ha az illető fele annyi idő is volt, mint ő... de ez már egy másik történet. 

3 mítosz a bodycountról

1. A magas bodycount tönkreteszi a kapcsolatot

Nincs olyan tudományos bizonyíték, amely szerint a korábbi partnerek magas száma automatikusan rossz társsá tenne valakit. A kapcsolat minőségét inkább az érzelmi intelligencia, a kommunikáció és az értékrend határozza meg.

2. Aki sok partnerrel volt, nem értékeli az intimitást

Az intimitás nem tapasztalatfüggő, hanem érzelmi érettség kérdése. Sőt, a múltbeli élmények segíthetnek abban, hogy valaki jobban értse saját igényeit és nyíltabban kommunikáljon róluk.

3. A magas bodycount az elköteleződés hiányát jelzi

A kutatások szerint a korai, intenzív tapasztalatszerzés legfeljebb a házasság időzítését befolyásolja, nem pedig a hosszú távú hűséget. Az elköteleződés hozzáállás kérdése, nem statisztika.

Ezek is érdekelhetnek: