A neved árulkodik rólad - Müller Péter írása

Állj meg a tükör előtt - akárhány éves vagy! Kérdezd meg magadtól, hogy kit látsz?! A tükröd válaszolni fog. Sohasem az aktuális sorsszerepedet mondja, hanem azt, hogy "Én vagyok, Úristen, ez én vagyok! Mivé lettem?! Milyen furán megváltozott még a tekintetem is - és mégis: ezt az ismerős Valakit nézem sok éven át! Akármilyen maszkot húzott rám az idő, ez én vagyok!"

"Túl korán mentem férjhez. Észre sem vettem, amikor elvesztettem a szüzességemet. Tizennyolc évesen ripsz-ropsz anya lettem. A férjem derék ember volt. Szerettem, de sohasem voltam bele szerelmes. Ezt a szót én csak a könyvekből ismertem. Pár éve meghalt, a gyerekeim nagyok lettek, lassan az unokáim is: úgy döntöttem, hogy szerelmes leszek! Nem vártam, míg jön valaki. Elkezdtem keresni. Nem igaz, hogy várni kell! Ne higgyen a nőknek, ha azt mondják: várni kell az igazit! Keresni kell! Én legalábbis így gondoltam! Jött is! Nem elsőre, a hetedikre! Volt egy kis megtakarított pénzem, vettem magamnak új ruhákat, olyanokat, amik jól álltak nekem. Cipőt is, a régi trampli helyett. Kiderült, hogy az egész beruházásra nem is volt szükség! Tudja, hol ismertem meg az 'igazit'? A meleg vízben! A hajdúszoboszlói fürdőben! Az isiászát gyógyította. Kiderült, hogy magányos, ő is régóta 'keresett' valakit. Úgy lubickoltunk egymás mellett, mint a halacskák! Két hónapig éltünk együtt, 'vadasan', majd megkérte a kezemet a két lányomtól. Nem volt könnyű beszélgetés. Úgy néztek rám, mint egy őrültre!

Amikor az Imre elment, az egyik azt mondta, hogy most akarsz lány lenni, Mama? - Most - feleltem. - Sohasem voltam lány. Főleg szerelmes nem! Apádba nem voltam szerelmes! - És most az vagy? - kérdezte. - Az. Nem tudom, egy lány hogyan szeret. Ezt már sose tudhatom meg, de szeretem őt, mintha régóta ismerném. Majd ti is megszeretitek! Családtag lesz! - mondtam nekik. Bámultak rám, és egymásra is, nagyon fura szemekkel. - És mit mondunk a gyerekeknek? - kérdezte bosszúsan a nagyobbik lányom. - Az igazat! - Hogy a Nagyi szerelmes lett?! - Igen! Föltámadt benne a Borika és beleszeretett egy férfibe! - Ducika nem is tudja, hogy téged Borikának hívnak! - mondta bosszúsan a lányom. - Majd most megtanulja! Ő se Ducika, hanem Emese! De azért én 'nagyi' is maradok! Majd eljöttök hozzánk, gyakran! Mi is meglátogatunk titeket! Nem költözünk messze, csak ide Mogyoródra. Van ott az Imrének egy kis háza, műhelye. Autószerelő... Aktív még, képzeld!"