Heti útravaló Müller Pétertől - 12. rész

Olvasd el, és hagyd magadban megérni. A népmesékben a szülők csak néhány pogácsával és egy-két gondolattal bocsátják útra gyermekeiket. Azokkal a gondolatokkal, melyekről tudják, hogy fontosak, és csakis az övé.

Föléje kell lépni! Meg kell nézni máshonnan, magasabbról is! Ma azt nemigen tanítják, hogy a válságok és kudarcok éppen arra valók, hogy utána egy magasabb tudati síkra lépjünk és ott felébredjünk belőlük.

Ez az igazi színpadi tragédiák bölcsessége és minden lelki terápiáé: értsd meg, mi okozta a bajodat, és egy másik tudati szinten oldd is meg. Ha nincsenek szárnyaid, ha nem tudsz néha önmagad fölé röppeni, és lepillantani az életedre - úgy, hogy "madártávlatból" lásd a nehéz helyzetedet -, remény sincs rá, hogy kikeveredj belőle.

Ugyanonnan nézve mindig mindent ugyanott látsz majd, és a bajaidat vagy tartósítod, vagy új és új bajokra cseréled fel. Tapickolsz az önsajnálat kilátástalan mocsarában.

Sokszor megéltem, és ma is gyakran átélem: ha nem sikerül kibontani a szárnyaimat, egyrészt nem értem meg a bajaim igazi okát, másrészt nem is tudom megoldani őket.

Azt kérded: "Mit tegyek"? Először is tudatosítsd magadban, hogy szárnyak nélkül élsz. Nem a te hibád. Így nevelt ez a beteg világ. Nem tanított meg arra, hogy az embernek, amikor megszületik, nemcsak járni kell megtanulni, hanem repülni is.

Bukott angyalok vagyunk.

Nomármost az történik, hogy állni, járni, futni megtanulunk, de repülni nem. Nem fejlődnek ki a szárnyaink. Más szóval: nem tudunk önfeledtek lenni. Képtelenek vagyunk szabadok, derűsek, tisztábban látók lenni és a lehúzó, gravitációs erőkkel megbirkózni. Nem tudunk a hétköznapi tudatunknál magasabb értelemmel és ihletetten gondolkozni, önmagunknál erősebbek lenni.

Tanulj meg repülni! Nem késő. Tanulj meg a felhőid fölé emelkedni. Szállj föl minden nap a sokszorosan megmérgezett földi légkörből és szívjál tiszta, magaslati levegőt. Utána visszaszállhatsz.

Hit nélkül, öröm nélkül, remény nélkül lehet élni - de érdemes?