Örök hűség: kötelesség vagy hazugság?

Idővel aztán én is rájöttem, hogy az édeshármas - nevével ellentétben - nem feltétlenül mindig olyan édes: ahogy telnek-múlnak az évek, és ráakadunk a vélt vagy valós nagy Ő-re, az efféle kalandok egyre komplikáltabbá válnak: megvalósítás szintjén, és pszichológiai szinten is. Hiszen egy egész életen át hűségesnek maradni egyetlen emberhez még akkor is kihívás, ha az illető James Dean kisugárzásával és Quentin Tarantino IQ-jával rendelkezik.

A világunk pedig "viszonylag" nehezen tolerálja, ha ilyenkor fognánk magunkat, és berántanánk a buliba egy harmadik felet. Valahogy nincs előttem, amikor vacsoravendégekként megérkezünk a barátainkhoz egy harmadik sráccal, és - amúgy Bridget Jones módra - bemutatjuk: "Ő itt XY. Nemrég újítottuk be, mert már kissé unalmas volt a szex kettesben. Egyébként családjogi ügyvéd, szabadidejében lovagol, és csodálatos szerető." Pedig jól hangzik - nem igaz?

Megcsalás vagy hármas szex?

Foghatjuk a fajfenntartó és vadászösztönre, vagy egyszerűen csak a sztereotípiára, hogy a pasik a farkukkal gondolkodnak. "Képtelen vagyok elképzelni, hogy életem végéig ugyanazzal a csajjal szexeljek, de én inkább a megcsalásra szavazok, mint a hármas szexre. Az valahogy olyannak tűnik, mint a marxizmus: teoretikus szempontból szuper ötlet, de ahogy bekerül a képbe az emberi természet, darabokra hullik" - vélekedett egy haver a netről, aki meglehetősen izgalmas életet él: egyszerre DJ, tubaoktató és szenvedélyes vitorlázó, ennek ellenére a hármas szex valahogy túl kalandos volna neki. "Hülye lennék felelősséget vállalni két nő orgazmusáért, egy épp elég." Hasonló véleményt persze másoktól is hallottam már, sőt, sokan azt tartják a legnagyobb problémának, hogy mégis hogyan történhetne meg a dolog úgy, hogy egyszerre legyen spontán, de mindhárom "résztvevő" akarja. Erre egy hármas élményekben meglehetősen jártas barátnőm azt szokta mondani: "Ha nem mondod ki, amit akarsz, nem is kapod meg, amit akarsz."

"De ez az én játékom!"

Ezekkel a démonokkal persze azok is megküzdenek, akik a párcserés megoldást választják, de miért olyan nehéz elengedni azokat a beidegződéseket, hogy az a bizonyos harmadik "szebb nálam", vagy "ez rossz ötlet volt, csináljuk vissza azonnal". A válaszba - elég meglepő módon - egy anyáknak szóló magazin cikkében bukkantam rá. Az írás a bátor "Mikor áll készen a lányod egy édeshármasra?" címet viselte. A szerző persze hamar kifejtette, hogy valójában nyolc-kilencéves kislányok barátságáról ír, és arról, milyen nehezen enged be két kislány egy harmadik, vagy épp negyedik jóbarátot az ő "szent szövetségükbe". A szövegbe belefeledkezve azon merengtem: az édeshármasok, párcserés játékok, vagy a másik "engedélyével" történő kalandok valójában nem azért "mehetnek félre", mert "már túl felnőtt vagyok az ilyen hülyeségekhez", hanem épp ellenkezőleg: azért, mert túlságosan is gyerekesen gondolkodunk. Ki ne emlékezne arra a korra, amikor megérkeztünk a legjobb barátnőnk szülinapi zsúrjára, arra készülve, hogy ez lesz életünk legvarázslatosabb napja, ám a barinő egy másik kislánnyal beszélget! Micsoda trauma, amikor gimiben felfedezzük: a bizalmas jóbarátunk beült valaki mással a közös helyünkre.

"Beszállsz, vagy más terveid vannak?"

Pár napja regisztráltam az egyik közösségi oldalra - amely a többi ilyen oldallal ellentétben sokkal kevésbé a szocializálódásról, mint inkább az önkifejezésről szól. Ha beírom a keresőbe például, hogy "threesome", a hétköznapi emberek cseppet sem hétköznapi sztorijaira bukkantam - többek között. "Azt hittem, életem egyik legkínosabb pillanata volt, amikor épp szexeltünk a pasimmal, és egyszer csak se szó, se beszéd besétált az ajtón a legjobb haverja. Aztán kiderült, hogy lesz még kínosabb is: a fiúm odaszólt a srácnak: beszállsz, vagy más terveid vannak ma estére? És még ennél kínosabb volt az, mikor a haver azt felelte: lássuk, mi lesz ebből. Ami ezután következett az viszont már cseppet sem a kínos kategóriába sorolható" - írja egy lány, akinek "megadatott", hogy a dolog a lehető legspontánabb módon essen meg.

A tökéletes áldozat

Kíváncsi voltam, mit tanácsolna Hevesi Kriszta szexuálpszichológus barátnőm azoknak, akik a fent leírt sztorit meglehetősen izgalmasnak találják, viszont viszonylag ritkán sétál be hozzájuk a legjobb haver, letolt gatyával. "Praktikusabb, ha a kiszemelt személy egy idegen, mivel ha a három résztvevő bármelyike számára nem jól sül el a dolog, a barátságot nem éri meg kockáztatni. És persze azért is, mert ha viszont túl jól sikerül hármasban a dolog, nehezebb utána visszavonulót fújni, amennyiben mégis csak kettesben szeretnénk folytatni. Legjobb talán egy amolyan felszínes ismerős, aki vonzó, s tudjuk róla, esetleg hallottuk, hogy benne van az ilyen huncutságokban" - mondja Kriszta, aki szerint a "kvázi randi", tehát a romantikus hangulat, a beszélgetés, nevetés, egy pohár bor ugyanúgy hatnak, mint más szexuális kapcsolatok esetén, vagyis a "folyamat magától beindul".

"Drágám, te is akarod?"

A végére hagytam a klasszikus "hogy mondjam el a páromnak, hogy akarom?"- kérdést. A legjobb persze nyilván az, ha ez semmiféle gondot nem okoz, hiszen "Mi mindent megbeszélünk". De mi van azokkal, akik évek óta kardoskodnak a hűség mellett egy kapcsolatban, ezért úgy éreznék: "hitelüket veszítenék", ha előállnának egy efféle kaland ötletével. Finom utalásféleképpen az is megteszi, ha egyik este bekapcsoljuk a tévét, amelyben - hogy hogy nem - Bernardo Bertolucci Álmodozók című klasszikus filmje fut. A moziban Louis Garrel és Eva Green vadóc és szabados francia diákokat alakítanak, akik titkos szövetségét még egy szépséges, szőke idegen, Michael Pitt feltűnése sem bonthatja meg. Ha viszont biztos(abb)ra akarunk menni, jöhet a kiváló trükk, amit gimiben Zsoci barátnőmtől tanultam. A mamája folyton étkezési jegyeket kapott a munkahelyén, Zsófi pedig kétségbeesetten vágyott rájuk, ezért egyik reggel így szólt: "Azt álmodtam, hogy nekem adtad az egész étkezési jegytömböt" - és persze megkapta. Elvégre senki sem haragudhat ránk azért, amit álmodtunk.

Nem késő megtanulni muffint sütni

Rengeteg olyan szerelmes és házaspár él ezen a bolygón, akik hallani sem akarnak efféle kalandokról, és biztosak benne: egy igazi, szeretetteljes kapcsolatban a mások iránti szexuális vágy elfojtása mindkét fél számára természetes - hiszen többet ér neki a szerelem, mint a felszínes szex. Arra azonban nekünk kell tudni a választ, hogy ezt a klasszikus, a társadalmunk aktuális erkölcsi értékrendje szerinti filozófiát valóban magunkénak érezzük, vagy egyszerűen csak magunkra erőltetjük - mert így illik, vagy mert nem akarjuk megzavarni a párkapcsolat nyugalmát. Azt hiszem, a hazugságoknál sokkal emberibb beavatni a párunkat a szexuális fantáziáinkba. Igazán őszintének lenni egy kényes témában soha sem leányálom, főleg a szexualitás terén. Akárhogy is, jó tudni: ez a dolog is épp olyan, mint az első triplacsokis muffin elkészítése: eleinte szinte idegennek érezzük magunkat a konyhában, néha talán mellényúlunk, és lehet, hogy elsőre nem lesz tökéletes. Később viszont, amikor már ráérzünk az arányokra, a "főzési folyamat" totál természetesen működik, és csak az édes élvezetre kell figyelni. Azt pedig mind tudjuk, hogy soha nem késő megtanulni muffint sütni.