Öccse őssejtjei mentették meg Barni életét

Nem gyógyult a vérszegénység

A kicsi Barni a kelleténél korábban jött a világra, s nem sokkal azután, hogy hazavitték, vissza is kellett vinni a kórházba: "Barni 2009. december 1-jén született 35 hétre császármetszéssel, rendkívül rossz állapotban. Lélegeztetőgépen volt, többször kapott vért, végül csak 5 hetesen vihettük haza. Sajnos három hét múlva ismét a kórházban kötöttünk ki, mert vért kellett kapnia. Ez még többször megismétlődött, mivel nem gyógyult a vérszegénysége - bár szerencsére nem is romlott az állapota. 5 hónapos korában vettek tőle először csontvelőmintát vizsgálatokhoz, de az eredmények nem mutattak eltérést. 2011 nyarán még egy csontvelővétel következett, mivel Barni állapota nem javult. Ekkor derült ki, hogy csontvelőelégtelenség miatt vérszegény, ezért nem tudnak kifejlődni megfelelően a vörösvértestek. Ekkor már biztosak voltak benne, hogy ezt a betegséget másképpen nem lehet kezelni."

Barni kisöccse a kisfiú megmentőjeként érkezett

Enikő ekkor viszont már egy újabb kis életet hordott a szíve alatt, aki nemcsak Barni kisöccseként, de köldökzsinórvére segítségével megmentőjeként is érkezett: "Megemlítettem az orvosnak, hogy állapotos vagyok Balázzsal, ő pedig felhívta a figyelmünket arra, hogy ha levetetjük a köldökzsinórvért, az abból kinyert őssejtekkel (ha egyezik a két gyermek HLA típusa) Barnika meggyógyítható. 2010 októberében egy kontroll csontvelőbiopsziát csináltak, hogy megállapítsák a betegség előrehaladottságát, de mivel Barni betegsége stagnált, lehetőségünk nyílt, hogy megvárhassuk a kisbabánk születését és levetethessük a köldökvérét. Végül 2012 januárjában született meg Balázs, ekkor levették a köldökzsinórvért, és már két hét elteltével értesítettek bennünket a kórházból, hogy Balázs megfelelő lesz donornak a transzplantációhoz."

Élet steril körülmények között

A megfelelő előkészítés után Barni kemoterápiát kapott, majd megkapta az őssejteket is. Bár nem zajlott zökkenőmentesen, végül beindult a gyógyulás: "Barni májusban került be a steril boxba, megindították az ötnapos kemoterápiát, majd 29-én kapta meg a sejteket. Ezután jött a neheze: hányás, hasmenés, nyálkahártya-leválás, magas láz, hajhullás, stb. Ez az időszak körülbelül két hétig tartott, mire a sejtek 'hazataláltak' és megkezdték lassú, de biztos működésüket. A boxban teljesen steril körülményeket kellett tartani: sterilizált ételeket és italokat ihatott csak, a ruháit, játékait, és minden egyes tűt sterilizálni kellett, ami a boxba bekerült. Mi is csak steril ruhában, azon steril köpenyben, két kesztyűben, két szájkendőben és két sapkában mehettünk be hozzá. A bőrünk még véletlenül sem érintkezhetett. Majd ahogy beindult a sejtműködés lazultak a kemény feltételek: lekerült a felső réteg steril öltözet, az étkezésben is lassacskán megkezdték a sterilezés elhagyását, kijöhetett a box előterébe, majd körülbelül egy hónap elteltével kiköltözhettünk félsterilbe, ahol már sokkal lazábbak voltak a feltételek. Innentől beindult a hazafelé készülődés: hozzászoktatás a kinti élethez és ahhoz, ami majd otthon vár ránk, átállítani a gyógyszereket szájon át bevehető gyógyszerekre, stb. Biztos sejtműködés beállta után az átültetéstől számított 53. napon hagyhattuk el a kórházat, de még otthon fél éven át tartanunk kellett a steril körülményeket."

Mind anyagilag, mind lelkileg megviselte a családot ez az időszak

Bár végül Barni meggyógyult, betegsége és az azzal járó gondok nagyon megviselték a családot. Öröm az ürömben, hogy rengeteg mindenkitől kaptak segítséget, támogatást: "Az az időszak nagyon nehéz volt számunkra mind anyagilag, mind lelkileg: a családunk szétbomlott. Balázska mindössze 4 hónapos volt, mikor befeküdtünk a kórházba, rá pedig a nagyszülők illetve az én és a férjem testvérei vigyáztak. Szerencsére a Ronald Házban kaptunk szállást, így mindig ott lehettünk Barnival, foghattuk a kezét és segíthettünk neki átvészelni a nehézségeket. Az apukája is sokszor jött hozzá, és volt vele, a nagyon nehéz időszakában is apa volt bent, sajnos én herpesz miatt egy hétig nem mehettem be hozzá. Szerencsére Barni jól viselte az egész kórházi időszakot, hiszen már hozzászokott. Ennek ellenére nagyon nehéz volt számunkra a helyzet, de csak az ő érdekeit tartottuk a szemünk előtt, és a remény tartotta bennünk a lelket, hogyha ezt végigcsináljuk, élhetünk egészségesen és boldogan, mint egy igazi család. Itthon is steril körülményeket kellett neki biztosítanunk: a szobáját és a fürdőszobánkat teljesen át kellett alakítanunk, ami anyagilag nem kis összeg volt, de sokan segítettek nekünk: a férjem a munkatársaitól, a munkahelyén dolgozó ismeretlen emberektől, barátoktól, szomszédoktól és a kesznyéteni református gyülekezettől kapott anyagi támogatásból ezt meg tudtuk valósítani, és a szükséges készülékeket, eszközöket (gőztisztító, antibakteriális ágynemű, páramentesítő, levegőtisztító) meg tudtuk vásárolni Barnika számára.

Barni már oviba jár, mint a többi gyerek

"Mára Barniról elmondhatjuk, hogy jól van: oviba jár, mint a többi gyerek" - meséli boldogan az édesanya. "Igaz, egy kicsit fogékonyabb a betegségekre, hamar belázasodik, de mindig időben kezelik és így nincs komolyabb baj. Az alapproblémája megszűnt, vért már lassan másfél éve nem kellett kapnia, és mindig jó eredményeket produkál ezen a téren. A gyógyszereit is elkezdték elvenni, így már alig kell szednie valamit, és azokat is nemsokára teljesen elhagyhatjuk már. A tökéletes gyógyulást tudomásom szerint öt év tünetmentesség után mondják ki, de teljesen jók az esélyeink. Jelenleg óvodába jár, boldog, kiegyensúlyozott és élvezi a gyermeklétet!"