Valentin-napi szívecskemegvonás

Irigykedve hallgatod majd, ahogy a kolleganőid mesélik, ők mi mindent kaptak Valentin-napra? Neked azonban a szívecskés napon nem termett babér? Ne keseredj el, nem te vagy az egyetlen!

Tapasztalatom szerint ritkább az a hímnemű, aki szív alakú csokoládéval, vagy egy nagy csokor virággal, romantikus hangulatban érkezik haza Valentin-napon. Több hosszú és tartalmas kapcsolatom alatt azt tapasztaltam, hogy sem a macsó, sem a finom lelkű pasinak nem erőssége az erőltetett romantikázás.

Húszévesen még készültem, vártam a nagy napot. Aztán az üres kézzel érkező kedves, aki még meg is jegyezte: „ez a nap is olyan, mint a többi”, úgy lelombozott, hogy napokig duzzogtam. Persze csak magamban, mert a hétköznapokban semmi probléma nem volt a kapcsolatunkkal. Aztán, ahogy teltek-múltak az évek és a szerelmek jöttek-mentek rájöttem, nem a Valentin-nap, a nőnap meg egyéb kiemelt napok számítanak.

Elég, ha az utóbbi egy évet végiggondolod. Rájössz, hogy mennyi szép, romantikus, harmonikus napotok volt együtt. Amikor beteg voltál, ő fogta a kezed és hozta a forró teát. Érted ment autóval a leghidegebb téli napon, és így nem kellett fagyoskodva hazaballagnod. Elvitt egy csodálatos utazásra, vagy vacsoráztatok egy kellemes étteremben. Hazaért, és hozott egy apró figyelmességet, amire szükséged volt, vagy egyszerűen megvette a vacsorát, bevásárolt a piacon. Megnevetetett, elviselte, amikor nyűgösebb, hisztisebb voltál. Amikor ezek az emlékek leperegnek a szemed előtt, rájössz, hogy az igazi kapcsolatban a hétköznapok apró értékei számítanak.

Értékeld, amit ő hoz a kapcsolatba, amit ő tud adni. Meglátod, milyen békés és könnyed lesz így, és talán ha nem görcsölsz rá, észreveszed az értékeket, amelyek a kapcsolatotokat körbeveszik és bearanyozzák.