10 ok, amiért a férfiak sírnak – 10 ok, amiért nagyon szeretjük őket

Kassai Etelka

2014.05.24.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

A sírás az egyik legkülönösebb és egyben legmegkapóbb emberi tulajdonság. Ám amíg a nők érzelmeik megélése mentén szinte „bármikor” képesek könnyhullatásra, a férfiakat keményebb fából faragták, és csak nagyritkán engednek szabad utat könnyeiknek.

De mi is az a könny?

A könnyeket szemünk járulékos szervei, a könnymirigyek termelik. A könnyek túlnyomó része víz, de ionokat, oxigént, tápanyagokat, antibakteriális anyagokat és fontos fehérjéket is tartalmaznak. Elsődleges funkciójuk a rendkívül vékony, sebezhető és kiszáradásra hajlamos szaruhártya megóvása. A könnycseppeket a pislogáskor a szemhéj keni szét a szem felületén. További feladata a könnyeknek a szem megóvása a fertőzésektől, valamint az apróbb „idegen tárgyak” eltávolítása - például a por vagy éppen egy muslinca kimosása.

A sírás - sós vízű stresszcsatorna

A sírás egyértelműen stresszoldó hatású, és mivel a könnytermelődés - és maga a sírás bonyolult folyamata - endorfint termel, a sírás megkönnyebbülést hoz, akár lelki, akár fizikai fájdalomról van szó. Ahogy egy ujjbecsípődésnél is azonnal könnybe lábad a szemünk, úgy egy veszteség is könnyebben viselhető el, ha közben könnyek mossák az arcunkat.
A szervezetünk és lelkünk rendkívül bonyolult pszichés hatásainak köszönhetően azonban nemcsak fájdalom esetén sírhatjuk el magunkat, hanem akkor is, ha valami nagy öröm ér bennünket: meghatódunk vagy elérünk valami régóta áhított célt. A nő és a férfi pszichés reakciói között ugyanakkor hatalmas különbség fogalmazható meg. Ennek egy része társadalmilag kódolt, a férfiak „erősebbek” vagy annak kell mutatkozniuk és nem bőghetnek csak úgy kedvükre minden csip-csup ügy miatt, hiszen „nevetségessé” válhatnak. A férfikönnyek egy bizonyos „érzelmi” szint fölött fogadhatók csak el, és bár a nők egy része szívesen barátkozik a férfikönnyekkel (naná, főleg, ha miatta hullajtja azt a pasi), azok a férfiak, akiknél könnyen eltörik a mécses, már nem annyira népszerűek a gyengébb nem körében (sem), a férfitársakról nem is beszélve.

A könnyekhez azonban a férfiaknak is joguk van. De miért is sírnak (vagy sírhatnak) az erősebb nem képviselői?

1. Amikor első (második, sokadik) gyermekük megszületik. Bizony, az első számú ok a könnyhullatásra az utód világra jövetele.
2. Ha a férfi szülei (különösen az édesapja) büszke tekintetét érzi magán.
3. Óriási veszteség esetén, amikor elveszíti azt, aki hozzá tartozik.
4. Amikor félelmek lepik el, mert nagy veszélyben érzi szeretteit, például kiderül, hogy a párja vagy a gyermeke súlyos beteg.
5. Amikor elárulja valaki (ez lehet a barátja is, nem feltétlenül a kedvese).
6. Amikor ő árul el mást vagy másokat, és erről színt kell vallania.
7. Sportban - ha hihetetlen sikert ér el.
8. Sportban - ha hatalmas kudarc éri, ha messze alulteljesít egy olyan területen, ahol győzhetett volna.
9. Amikor megérzi, mit jelent a valódi hazaszeretet - amikor katarzisként éli meg az otthon fogalmát.
10. Amikor más az ok (például elhagyja a szerelme, megalázó szituációba kerül, kirúgják az állásából, vagy legyőzik), ám akkor nagy valószínűséggel letagadja a könnyeket.

Nőket kérdeztünk arról, látták e valaha - és ha igen, mikor, milyen szituációban - sírni párjukat.

Ági, 38 éves, tanítónő
A párom olyan nagyhangú, kemény srác, akiről úgy hittem, soha nem engedi meg magának a könnyek luxusát. Ellenben velem, aki egy kiskutyás reklámon is elbőgöm magam. Nos, Petit kétszer láttam sírni. Először akkor, amikor megtudta, hogy babánk lesz. Nem szólt semmit, pedig én nagyon vártam volna valami reakciót a bejelentésre, de ő nem szólt, csak kiment az udvarra. Kis idő múlva utánamentem. A garázs mögött üldögélt egy farönkön, és láttam a szemén, hogy sírt. Odahúzott magához és csak ölelt szorosan. Másodszor akkor láttam könnyeket nála, amikor Kispeti született. Akkor csak úgy csurgott a könnye!

Eszter, 35 éves, adminisztrátor
Volt egy elég nagy félreértés közöttünk. Úgy tűnt, hogy a férjem hűtlen volt hozzám. Hatalmas balhék után egy reggel egyszer csak összecsomagoltam és átvittem a holmimat egy kölcsönkért lakásba. Amikor azonban Bálint hazaért, még a lakás egy eldugott zugában pakoltam, dobáltam ki mindent, ami az évek során összegyűlt, és amit nem akartam magammal vinni. Ő azonban azt hitte - gondolom -, hogy én már nem vagyok ott. Szóval arra ért haza, hogy én nem vagyok, és a lakás félig üres. Amikor becsörtettem a konyhába azt láttam, hogy olyan fura pózban kuporog egy széken, a feje a kezébe döntve és zokog. Persze, hogy megesett rajta a szívem…. és jól is történt, hogy így történt, mert később kiderült, hogy nem volt ugyan ártatlan a szitu, amin felhergeltem magam, de végül is nem csalt meg. Én viszont megláttam, hogy mennyire szeret és mennyire elveszett nélkülem.

Orsi, 48 éves, képzőművész
Egy alkalommal a saját négy gyerekünk mellé még kölcsönkértük a fiaink egyik kis barátját. A kisfiú (meg a mi egyik fiunk is) 4 éves volt. Eleven négy kölyökkel autóztunk hazafelé, de meg kellett állnunk egy percre egy rokonnál, aki – tavaszi idő lévén - éppen szellőztette a pincéjét. A gyerekek kiugrottak a kocsiból, előreszaladtak, a barát kisgyerek pedig egyenesen belerohant a nyitott pincelejáróba. 12 betonlépcsőfokot zuhant lefelé. A párom ért először oda, leugrott, felkapta a vérző, eszméletlen gyereket, miközben hívta a mentőket is. Én csak álltam bénultan, miközben ő tette, amit tenni kellett. Később sírta el magát. A hajamba zokogott, miközben azt sírta, hogy az egész az ő hibája, nem figyelt, és hogy hogyan álljon így a kisfiú szülei elé?

Virág, 30 éves, kereskedő
A párom nagyon korán, négyévesen veszítette el az anyukáját. De én a saját anyukám temetésén láttam sírni. És tudom, nemcsak azért sírt, mert sajátjaként szerette az anyukámat, miattam is sírt, mert átérezte az én veszteségemet. A mai napig valami különös, fényes érzés fog el, ha erre gondolok, hogy mennyire képes volt feladni „férfierejét” és együtt rezdülni, a könnyeivel is vigasztalni engem.