Müller Péter: Csak vendég lehetsz a másik mennyországában!

Így, többes számban! Vagyis neked is van, neki is van, és mindenkinek van egy mennyországa. Annyi mennyország, ahány ember, és ez csak azt jelenti, hogy minden lélek a maga módján boldog.

Más jó neked, és más jó nekem. Más zenére szeretsz táncolni, más gondolat szólít meg a könyvből, és más ízeket kedvelsz. Nincs két egyforma hópehely, és nincs két egyforma levél sem, csak hasonló. Isten nem masszában gondolkodik, hanem egyéniségben, benned, bennem, benne. Ha valaki szeret, beenged a mennyországába, s talán te is beengeded őt, a tiédbe, de tudd, hogy vendégek vagytok egymás boldogságában, s csakis addig, míg gyönyörködtök a társatok másságban.

Nem nehéz, mert ha nő vagy s ő férfi, eleve azért vonz, mert más az öröme, s ahol benned végtelen víz van, benne lobogó tűz, s mégis… ha szereted, így van jól.

Átráncigálni a másikat a magam mennyországába nem szabad, és nem is lehet. És hosszabban időzni a másikéban sem lehet. Az igazi szeretetet onnan tudod megkülönböztetni az álszeretettől, hogy nem akar hasonlóvá tenni magához. Megvan bennünk sajnos az igyekezet, hogy ne értsük egymást, és ne szeressük, amit ő szeret, és ne legyünk boldogok attól, amitől ő boldog.