„Kíváncsi vagyok, hogy a szemébe néztél-e, amikor elvetted az életét” – Nyílt levél anyám gyilkosának

Olvasónk levelét változtatás nélkül közöljük:

Nem tudom pontosan megmondani, hogy ez miért jött fel bennem, figyelembe véve, hogy már 33 éve elment… de azt kell mondjam, egyetlen nap sem telik el a nélkül, hogy ne gondolnék rá.

az ilyet nem nevezném embernek, aki képes egy 5 éves lány anyukáját bántani.

Egy ember elvette az anyámat. Soha nem volt esélyem, hogy az alábbiakat szemtől szembe elmondjam neki. Nem tudom, talán csak a levegőt pazaroltam volna azzal is, de a lelkemnek megnyugvást jelentene, így most leírom:

Nem számít, miért döntöttél úgy évekkel ezelőtt, hogy megölöd az anyámat azon a hideg decemberi éjszakán. Talán tényleg meg akartad, talán egy utolsó hang sem jött ki a torkán, mert közben a tévét nézte.

Gyáva vagy

Nem számít, hogy mit gondolsz, szabad emberként sétálsz az utcán. Még mindig hiszek abban, hogy talán van lelked (ha van), és marcangol belülről a fájdalom, úgy érzed, mintha rab lennél, akit bántanak a cellatársai.

Beteg és nagyon szomorú ember vagyok

Nem számít, hogy 38 éves múltam. Még mindig mindennap gondolok az anyámra, olykor csak egy ölelésre vágynék tőle.

Gyilkos vagy

Nem vagy méltó az emberi létre

Nem számít, hogy megúsztál egy ilyen súlyos bűncselekményt. Még mindig sírok, ha arra gondolok, hogy az öcsémnek nincs emléke arról a személyről, akit én anyának nevezek.

Szétromboltál egy családot

Gondolom, téged nem érdekelt, hogy gyerekei voltak.

Szörnyeteg vagy

Neked nem számít, hogy mosollyal az arcodon ébredsz karácsony reggelén, amikor én virágot viszek anyám sírjára.

Tolvaj vagy

Nem számít, hogy miért tetted. Elloptad tőlünk a boldog gyermekkorunkat.

Kíváncsi vagyok, ha valaha is gondoltál-e rá, okozott-e bűntudatot vagy fájdalmat, hogyan élsz azóta napról napra.