Vágyak és félelmek

Ha nem félsz, nem hallgatsz, nem állsz ellen, becsületesen és hittel cselekedsz, és legfőképpen hagyod a lényednek, hogy élje az életet, a legtöbbet tetted a helyreigazításért. Ennél többet nem tehetsz, de ennél többre nincs is szükség.

Nem kell okot találni rá, hogy önmagaddá válj, sőt, nem is válhatsz önmagaddá valakiért vagy valamiféle ok miatt. Te akkor is önmagad vagy, az ok nélküli ok. Mindig is az voltál, csak ezt néha elfelejted, elhiszed, amit mondanak és valóságtartalommal ruházod fel az olyan mondásokat, mint "Elvesztettem önmagam, magamra kell találjak". Hogy tudnád elveszíteni, ami te vagy?

Az iskolában, a könyvekből, a tanítóktól megszerzett ismeretek ugyan lépéselőnyt hozhatnak kezdetben, de mihamarabb fel kell adni ezeket a közvetlen és személyes tapasztalat megélése érdekében.

A vágy eredménye az élvezet, és a félelem jutalma a fájdalom. Amire vágyunk, azt megszerezzük, de amit megszereztünk, azt el is veszíthetjük, így rögtön megjelenik a vágy gonosz kistestvére, a félelem. Amilyen mértékben figyelmed az élvezeten van, olyan mértékben fogsz félni a fájdalomtól.

Ha félsz tőle, akkor pedig még többet kapsz belőle, ugyanis ha valamitől tartasz, akkor harcolsz ellene, így energiát adsz neki, és még jobban erősödni fog. Ne azt keresd, amid nincs, fedezd fel azt amid van, amit nem vesztettél el soha. Magadat.

"Ki nagyvízre indul,
annak dönteni kell:
melyik hullám a jó,
melyik sodorja el.
Legyen bármilyen vonzó
egy új állomás.
Az egyszerű út
Az egyszerű út, az naivitás!
És nincs már több alku, nincs önámítás!"

/Mozart musical/