Pilát Gábor: Egy Férfi és egy Nő - Az „elvagyunk" kapcsolat

Már első látásra megdobban a szívünk, furcsa bizsergést érzünk a testünkben, és mint a filmek hatásvadász jeleneteiben: az ő alakja élesen és rabul ejtően kirajzolódik, mindenki más elhomályosodik.

Ha nem is ennyire látványosan, de a kapcsolatok nagy része ezzel a mindent elsöprő lendülettel, és annak a bizonyos energiabombának a felrobbanásával kezdődik.

És mégis a tagjai együtt fekszenek, együtt kelnek, mert ekkorra már a megszokás lett a kapcsolat mozgatórugója, a „se lenyelni, se kiköpni", de szeretni végképp nem tudom állapot.

Az „elvagyunk" kapcsolat sosem lehet boldog, ugyanis az egyedüllét boldogságához elég az ember önmaga, de a párkapcsolati boldogsághoz mind a két embernek boldognak kell lennie. Ez nem olyan, ami a másik mellőzésével, kárára vagy rovására megélhető lenne. Érezzük, sőt a boldogtalanság nyomasztó terhe mázsás súlyként nehezedik a vállunkra, és húzódik a szívünkre. Megoldás kell. Szerencsére a bőség zavara okozza nehézséget, nem a lehetőségek hiánya. A szerető, az antidepresszáns, az ital ugyan a lélek McDonald'sa, ami megoldást kínál a boldogságéhségre, de lenyelésük után viselned kell a következményeket, és a nem várt mellékhatásokat is.