Különleges betegségek - Egy férfin két pénisz? Bizony, előfordulhat!

Az Egyesült Államok egészségügyi szerveinek adatai szerint 5 és fél millió fiú újszülöttből egynél fordul(hat) elő az, hogy diphalliával, azaz két pénisszel születik. Ez a rendkívül ritka fejlődési rendellenesség persze sok esetben rejtve marad, a történelem korábbi korszakaiban meg aztán pláne nem szerzett róla tudomást a legtöbb esetben senki, hiszen az érintett családok és személyek jellemzően inkább szégyellték és rejtegették az ilyesmit – főként, hogy sokáig még nem is igazán számíthattak olyan orvosi beavatkozásra, ami segített volna a helyzeten. Így aztán a történelem során csak 100 körüli esetet jegyzett fel az orvostudomány. A rendellenesség minden bizonnyal egyidős lehet az emberiséggel, de a legelső dokumentált előfordulása 1609-ben történt meg: a svájci orvos és filozófus Johannes Jacob Wecker a történelem első ismert két péniszű férfija. Weckert ezt nem akadályozta meg abban, hogy boldog házasságban éljen, sőt abban sem, hogy jelentős tudományos munkákat publikáljon a gyógyszertan és az alkímia területén, a boszorkányság miatti perbe fogása pedig a könyvei, nem pedig a fizikai állapota miatt következett be.

Valószínűleg mindenkiben felmerül a kérdés: de hogyan? Hogyan helyezkedik el az a két pénisz, hogyan néz ki, hogyan működik, és a többi. Nos, ezen a téren nagyon széles a skála. A diphalliával élők között előfordulnak olyan esetek is, amikor egymás mellett, és amikor egymás fölött helyezkedik el a két hímvessző. Vannak olyanok, akiknek mind a kettő péniszük tökéletesen működik, és tudják használni azokat vizelésre és szexuális örömszerzésre is. Léteznek szinte tökéletesen egyforma méretű és formájú dupla péniszek, de olyanok is, amelyek esetében az egyik kisebb, vagy egyenesen csökevényes, sőt előfordul egyetlen hímvessző dupla makkal is.

A péniszduplikáció jelenségének pontos okát még kutatja a tudomány, amit megnehezít ennek a rendellenességnek a rendkívül ritka volta – és az is, hogy számos más egészségügyi problémával jár együtt, így az okok és okozatok egész láncolatát kellene kibogozni. Az viszont bizonyosnak tűnik, hogy a terhesség negyedik hetében, egészen pontosan a 23. és 25. nap környékén éri valami olyan környezeti behatás a magzatot, aminek ez lehet a következménye. Ez a behatás aztán a fejlődést irányító géneket, azon belül is az úgynevezett homeobox vagy HOX géneket is érinti, és azok működési zavara következtében alakul ki a diphallia. A rendellenesség pedig nemcsak azért hátrányos a benne szenvedők számára, mert a normálistól eltérő testtel rendelkeznek, hanem, mert ez a jelenség az említett fertőzési zavar révén együtt jár számos másik egészségügyi problémával is; például rendkívül gyakori a diphalliások körében a nyitott gerinc, és sokkal alacsonyabb a várható életkoruk is. A kezelése pedig nem igazán lehetséges, már ami az okok megszüntetését illeti. Sebészeti úton természetesen korrigálható a helyzet: az ilyen esetekre talán minden másnál igazabb a mondás, hogy a kevesebb néha több.

Nem így gondolta viszont az a férfi, aki néhány éve a világ elé állt a dupla péniszével – vagy legalábbis annak információjával és képeivel, mert a személyazonosságát titokban tartotta. A magát csak Double Dick Dude-nak (Kétfarkú Fickónak) becéző illető a Reddit nevű oldalon bukkant fel, 2014 karácsonyán pedig már bárki a fa alá tehette a tapasztalatairól írt könyvet. Double Dick Dude elmondása szerint az ő esetében a húgycsöve a két pénisz tövében ágazik ketté, így vizeléskor mindkét hímvesszőjét elő kell venni. Ejakuláció esetén hasonló a helyzet: mindkét péniszén lövell ki ondó. A férfi azt is elmondta, hogy mindkét péniszén külön-külön érzi az ingerlést. Arra a kérdésre, hogy nem okoz-e kényelmetlenséget a két pénisz, amikor ruhát kell vennie, úgy válaszolt, hogy általában nem hord alsónadrágot, és nem „jobbos" vagy „balos", hanem egyik péniszét az egyik, másikat a másik oldalra helyezi. Emellett pedig igencsak aktív nemi életet él, biszexuálisként saját állítása szerint már több száz nővel és férfival került intim viszonyba.

A különleges betegségekről szóló cikksorozatunk további részeit itt olvashatod el.