Bármennyire szereti is egymást két ember, az alvás sarkalatos pont lehet az életükben és a párkapcsolatukban. Ha az egyik éjjelente a horkolásával tartja ébren a társát, gyakran kel fel, lerángatja a párjáról a takarót, ugrál, forgolódik, vagyis borzalmasan idegesítő az ágyban, eljött az ideje a válásnak. Az alvási válásé.
Vannak párok, akik élvezik az együtt alvást, összebújva, közös paplannal betakarózva, békésen alszanak egymás mellett egész éjjel. Ám sokszor hiába a szeretet és elfogadás két ember között, ha zavarják egymás éjszakai pihenését, azzal a másnap is tönkremegy, és hosszú távon a mentális és fizikai egészség a tét. A párok egyharmada döntött már úgy egy felmérés szerint, hogy nem erőltetik az együtt alvást, és „beadták az alvási válókeresetet", azaz külön ágyban vagy akár külön hálószobában töltik az éjszakáikat.
Az együtt alvásnak hosszú és bonyolult története van. Egészen a viktoriánus korig, az egy háztartásban élők gyakran aludtak együtt, egyrészt kényszerűségből, másrészt a közösség érzésének erősítése érdekében. A középkorban a paraszti családok gyakran a földön aludtak, együtt a jószággal, azért, hogy melegben és biztonságban legyenek az éjszaka folyamán. Amikor a 15. században divatba jöttek az ágyak, az emberek az anyagi lehetőségeikhez mérten a lehető legfényűzőbb, legnagyobb ágyakat készíttették el maguknak, ami elég helyet biztosítottak ahhoz, hogy mindannyian elférjenek benne. Csak a legelőkelőbb rétegnek lehetett egynél több ágya, és még akkor is a szolgák gyakran aludtak az urakkal és hölgyekkel, hogy egy pillanat alatt a rendelkezésükre állhassanak.
Csak a 19. század közepén váltak általánossá a külön ágyak, főként azért, hogy elkerüljék a baktériumok terjedését, és hogy jelezzék a nők újonnan megszerzett függetlenségét. A különálló ágyak felállítása azt jelentette, hogy a feleségeknek nem kellett folyamatosan a férjük rendelkezésére állniuk, ami egyfajta szexuális forradalom volt az ágyban, amely egészen az 1970-es évekig tartott. Csak ezután lettek népszerűek az ikerágyak, mert az emberek prűdnek és régimódinak kezdték tartani a külön alvást. Ez vezetett ahhoz, hogy a legtöbben ma újra egy ágyban alszunk a társunkkal.
Szakemberek szerint a legtöbb felnőtt embernek legalább napi hét-nyolc óra alvásra van szüksége, ami, ha nincs meg, hosszú távon rengeteg egészségügyi problémát okozhat, és hogy a tárgynál maradjunk, a párkapcsolatra is negatív hatással lehet. Egy kutatás kimutatta, hogy az alvásproblémák és a párkapcsolati problémák általában egyszerre jelentkeznek, egy másik tanulmány pedig rámutatott, hogy ha az egyik fél rosszul alszik a másik éjszakai alvászavarai miatt, az másnap konfliktushoz vezet.
Az alváskutatók szerint a különalvás mellett sokszor olyan párok döntenek, akiket zavar az egyik vagy másik fél horkolása, eltérő időbeosztása, az alváskörnyezettel kapcsolatos különböző igényei és az éjszakai mocorgása. És ha meghozzák ezt a társadalmi elvárások miatt nem is olyan kis döntést, az valóban látványosan javíthat a párkapcsolaton, amely szabályosan kivirágzik csupán attól, hogy megszűnik a zavaró tényezők miatti alváshiány, amelynek a romboló hatása nagyobb, mint a legtöbben gondolnák.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.