Az időskori aranyér leggyakoribb okai: a menopauzától az elhízásig

Jóllehet, az egyik leggyakoribb végbéltáji panasz forrása, az aranyérbetegség sokáig tabu volt, különösen az idősebb felnőttek körében. Míg sokan kizárólag az ülő életmódot vagy a székrekedést okolják a kialakulásáért, valójában a háttérben mélyebb, összetett biológiai és életmódbeli tényezők állnak. Az öregedéssel járó hormonális változások, a kötőszöveti atrófia, a dehidratáció, az egyoldalú táplálkozás és az elhízás mind olyan tényezők, amik együttesen jelentősen növelik az aranyér kialakulásának esélyét.

A hormonális háttér változása: a kötőszövetek láthatatlan gyengülése

Az öregedéssel a szervezet hormonális működése drámaian átalakul. A nemi hormonok – nők esetében főként az ösztrogén és a progeszteron, férfiaknál pedig a tesztoszteron – szintje csökken. Ezek a hormonok a kötőszöveti sejtek működésére is hatással vannak: stimulálják a kollagén és az elasztin termelését, amelyek a szövetek rugalmasságáért és tartásáért felelősek. Amikor az említett hormonok termelődése csökken, a kötőszöveti struktúra gyengül: az aranyeres párnácskákat rögzítő szövetek meglazulnak, a vénák fala elvékonyodik és könnyebben kitágul. Ezek az élettani folyamatok vezetnek az aranyérbetegség kialakulásához – a kitágult vénák nem tudnak eléggé visszahúzódni, így tartósan kitüremkednek, könnyedén begyulladnak vagy véreznek.

Dehidratáció és atrófia: az öregedő szervezet szöveteinek vízvesztése

A test öregedése nemcsak kívül, hanem belül is megtörténik, ha mikroszkopikus szinten vizsgáljuk. Az idősebb emberek szervezete kevesebb vizet tartalmaz – ez részben a hormonális változásokkal magyarázható. A dehidratált kötőszövetek kevésbé rugalmasak, a fizikai behatásokkal és a kórokozókkal szembeni ellenállóképességük csökken, gyulladásokra hajlamossá válnak, és a regenerációs képességük is drámaian romlik. A végbélnyílás körüli bőr és nyálkahártya különösen érzékeny ezekre a változásokra. Az elvékonyodó hám- és nyálkahártya-felszínek kevésbé ellenállóak a kórokozókkal szemben, ami gyulladást és fájdalmat idézhet elő. Ez a folyamat súlyosbíthatja az aranyér tüneteit, illetve megnehezítheti a gyógyulást.

Táplálkozási hibák: rosthiány, székrekedés és hasüregi nyomásfokozódás

Az idős emberek táplálkozása gyakran egyoldalúvá válik. Ennek sokféle oka lehet: foghiány, emésztési panaszok, étvágytalanság vagy akár a szociális elszigeteltség is hozzájárulhat a nem megfelelő táplálkozáshoz. A rostszegény étrend egyik közvetlen következménye a krónikus székrekedés, amely az aranyérbetegség egyik legismertebb rizikófaktora. Székrekedés esetén a széklet keményebb, ürítése pedig fokozott haspréssel jár. Ez az erőlködés megnöveli a vénás nyomást a végbél területén, elősegítve a visszerek tágulatát és az aranyeres csomók kialakulását. 

Az elhízás mint nyomásfokozó tényező

A metabolikus szindróma részeként is értelmezhető elhízás – különösen az úgynevezett alma típusú, hasi elhízás – jelentősen megterheli a kismedencei szervek működését. A megnövekedett hasűri nyomás akadályozza a vénás visszaáramlást az alsó végtagok és a végbél irányából, elősegítve a vénák pangását és tágulását. Ezen túl az elhízással gyakran járó mozgásszegény életmód tovább súlyosbítja a problémát: csökken a bélperisztaltika, fokozódik a székrekedésre való hajlam, a vérkeringés pedig lassul, ami a már kialakult aranyér gyógyulását is hátráltatja.

A cikk megjelenését a Phytotec Hungária Bt. támogatta.