Virágkonyha Halmos Monikával: Szép Ilonka bodzafánkja

Nemrégiben egy fesztiválon, ahol csudafinom krumplis ételeket sütöttek-főztek, több helyütt is laska sült a masinán. Nem akartunk nagyon buta "messziről jötteknek" tűnni, gondoltuk, előbb-utóbb úgyis megtudjuk, hogyan sül az a nevezetes laska – és min. Nos, aztán elmesélték, mi is az a laska:

Vagyis egy zsír nélkül sült krumplis palacsintaféleséget tisztelhettünk a laska személyében, ami akkor, ott a fává nőtt bodzák alatt bodzavirággal is sült. Túróval megtöltve zseniális volt! (És stílusosan bodzás sör is akadt mellé a büfében!)

Az én nagyanyám egyszerű palacsintatésztát kavart, abba mártva sütötte ki a virágokat, legjobban azt imádtam, amikor a virág kikandikált a bundából, és szép aranyszínűre, ropogósra sült. A leánykáim nagymamája Matyóföldről hozta magával a bodzavirágos fánk receptjét, ami a gyűjteményemben az ő nevét viseli. Első virágos szakácskönyvemben, a 2000-ben megjelent Varázslatos virágízekben tettem közkinccsé a receptet, azóta sokan átvették, saját képmásukra formálták – de a bodzás fánk most már ezen a néven vonult be a gasztrotörténelembe.

Mindenképpen ki kell próbálni, mert elképzelhetetlenül finom, amikor a lágy fánktésztában megbújó kis virágok tavaszi íze szétomlik a szánkban: egy nagy-nagy falatnyi május, minden mámorával. Kellemes szórakozást hozzá – és ha elmúlt május, akkor se sajnáljuk, mert lesz jövőre is, és ha szép lesz a nyár, augusztus végén egy szép másodvirágzással örvendeztet meg a bodza – akkor pedig mindenképp meg kell sütni Szép Ilonka bodzafánkját!

Hozzávalók:

3 dl tej,
3 dkg élesztő,
50 dkg liszt,
5 dkg vaj,
5 evőkanál cukor,
2 tojássárgája,
csipetnyi só,
8 tenyérnyi bodzavirág,
a sütéshez olaj, a tetejére porcukor

A fánk elkészítésének módját ITT találod.