Elsőként érkeztek a veronai buszbaleset helyszínére az ott élő magyarok, és segítettek, amiben tudtak, amiben lehetett. Egy húsz éve Veronában élő nő, Krisztina mesélt a baleset utáni első órákról. 

"Amint meghallottuk a hírt, azonnal rohantunk. Nem volt sem tolmács, sem elég pszichológus, akikre a legnagyobb szükség lett volna: a mi vállunkon sírtak a gyerekek, akik először fel sem fogták, hogy mi történt velük. A túlélők pokrócba csavarva érkeztek a hotelhez, ahová szállították őket: volt olyan srác, akin rendőrcsizma volt. Az olasz rendőrök ugyanis levették saját lábbelijüket, és a gyerekekre adták" – mondta el a Blikknek Krisztina, akinek több túlélő is azt mesélte, hogy a diákok többször arra riadtak, hogy a busz rázkódik, mert a sofőr ráhajt az út menti sávra.

"A gyerekek többsége azután roppant össze, hogy a hírekből megtudták, meghalt szeretett tanáruk. Arra, hogy ki vezetett, a gyerekek közül többen többféleképp emlékeznek" – tette hozzá az Észak-Olaszországban élő magyar nő. 

Hogy mi okozta a szörnyű balesetet, még mindig nem lehet tudni, Girolamo Lacquaniti, a nyomozással megbízott olasz rendőri egység vezetője az Origónak nyilatkozott: "történhetett a busszal is valami, de lehetett emberi mulasztás is, és az sem kizárható, hogy elaludt a sofőr. Egyelőre nincsenek komolyabb műszaki problémára, például motorhibára utaló jelek, de arra sem, hogy emberi mulasztás történt volna, vagy arra, hogy a buszsofőr elaludt, esetleg történt vele valami. Még dolgozunk rajta, még nem mondhatom azt, hogy valamelyiket kizárhatjuk. Ez egy nagyon súlyos baleset, 16 ember meghalt. Egyelőre a szakértői véleményekre várunk, mert pontos és biztos választ szeretnénk önöknek adni, semmiképpen sem találgatnék arról, melyiknek van nagyobb valószínűsége".

Hozzátette, hogy nincsenek féknyomok, ami sok mindenre utalhat. 

Gyertyagyújtás és megemlékezés a 16 halott diákra a Szinyei Merse Gimnázium előtt 2017. január 23-ánFotó: Szabó Gábor - Origo