A soroksári gyilkosságnak öt év után lett gyanúsítottja, bár a feltételezett elkövető nem tett vallomást, enélkül is bizonyítható a gyilkosság, amennyiben egyeznek a DNS-minták. A gyilkosság helyszínén ugyanis találtak az elkövető véréből, amely Krisztina harcias küzdelmének köszönhető. 

A soroksári gyilkosság áldozata, Krisztina nem adta fel támadója elleni küzdelmet, bár a férfi hatalmas erőfölényben volt, az édesanya harcolt életéért. Támadóján ejtett sebek segíthették a rendőrök munkáját, hiszen így volt DNS-mintájuk az elkövetőtől, amely az azonosításban kulcsfontosságú.

A soroksári édesanya küzdött életéért - ez segítheti gyilkosának azonosításátForrás: Bors/Fejér Bálint

"A támadónak legalább két és félszeres előnye volt az áldozattal szemben. Aki ilyenre vetemedik, az biztosan megtervezi a támadást. Ha az első ütés „jó" helyen találta el, akkor hiába védekezett szegény, megszédült, így nem maradt elég ereje. A fojtogatásra vélhetően a szexuális perverziója kiélése miatt került sor. Látni akarta a szenvedést és érezni a fölérendeltséget. A hölgy nem azonnal vált harcképtelenné, a megsebesített támadó otthagyott véréből vehettek DNS-mintát. Így könnyen lehet, a futónő harciasságának köszönhető, hogy sikerült azonosítani a férfit" - árulta el a Borsnak Végh József kriminálpszichológus. 

A feltételezett elkövetőnek van magyarázata arra, hogyan került a tett helyszínére a DNS-e: azt állítja, hogy segíteni próbált a nőnek a támadójával szemben és összeverekedett a bántalmazóval. Ez azonban életszerűtlen.