Lepkeszúnyog: a kevésbé ismert élősködő, ami veszélyes az állatokra

A lepkeszúnyog apró, molyszerű rovar, mérete nagyjából 3 mm. Hosszú, szúró-szívó szájszervével gazdaállatok vérével táplálkozik. Szőrösnek tűnő, nyugvó állapotban vízszintes V alakot formáló szárnyai különböztetik meg más hasonló rovaroktól. A szúnyogokhoz hasonlóan csak a nőstény vérszívó, és számos emlős véréből táplálkozik, beleértve az embert is. Napnyugta után egyből gazdatestet keres, napközben pedig nedves, árnyékos helyekre húzódik vissza.

A lepkeszúnyog a gazdatest megcsípésével juttathatja a vérbe a Leishmaniasist okozó egysejtű parazitát. Bár a gazdit kutyája nem fertőzi meg, a rovar átviheti a parazitát kutyából emberbe.

Ha az élősködő bekerült a gazdatestbe, a Leishmania paraziták a bőrben telepednek meg. A betegség kifejlődésével a fertőzés átterjed a belső szervekre, ami minden esetben jellemző. A betegség előrehaladásának és szubklinikai betegségből klinikai betegséggé alakulásának legfontosabb ismérvei a fertőzés által kiváltott immunreakciók. A betegség klinikai formájában a kutyák tipikus tünetei: bőrelváltozások, szemelváltozások, orrvérzés. Ezekhez gyakran társul fogyás, passzivitás, levertség. További tünetek lehetnek: étvágytalanság, hasmenés, gyengeség, láz, hányás és véres ürülék. Nyirokcsomóduzzanat és a lép megnagyobbodása is felléphet, végső stádiumban pedig a betegség veseelégtelenséghez vezethet. A diagnózis felállításához laboreredmények szükségesek, mivel a Leishmaniasis számos nem specifikus tünettel rendelkezik.

A jelenleg elérhető kezelések nem garantálják a felépülést, mely számos tényezőtől függ, mint az állat genetikája, egészségi állapota, valamint a parazita fertőzőképessége. Számos kezelési eljárás létezik, a fertőzés teljes megszüntetése és a klinikai visszaesés megelőzése sajnos nem garantált. Ezért a legjobb megelőzni a fertőzést, és megakadályozni, hogy a betegség kialakuljon.

A leghatékonyabb megelőzés a védőoltás és rovarriasztó termékek kombinációja. Ezen felül ajánlott a sétát egy órával szürkület előtt és egy órával napkelte után megejteni, valamint, amennyire lehet, kerüljük a rovar által érintett területeket.