Hosszú idő után ismét teljes holdfogyatkozás figyelhető meg június 15-én, ráadásul olyan, amely a földárnyék közepén halad át (centrális fogyatkozás), ennek megfelelően az árnyék a szokottnál is sötétebb lesz. És hogy hogyan befolyásolja ez az életünket? Robelin, a Life.hu ezoterikus tanácsadója elárulja!
Olyan sejtelmesen mosolyog ránk a kora nyáréjszakai égbolton. Az embernek szinte kedve lenne elhinni, hogy valóban egy kerek sajttömböt helyezett oda a Teremtő. Ilyenkor képtelenségnek tűnnek a hozzáfűzött hiedelmek. Hiszen olyan ártatlan, mint az a gyermek, amelyik nem találkozott még soha sem jó, sem rossz dologgal. Vagy inkább félelmetes, ahogy figyel, leselkedik? Ez régen jelenthetett gondot, de ma már eszünkbe sem jut félni tőle. Inkább szeretjük, kutatjuk, hogy a véletlennek, vagy valóban létező összefüggéseknek köszönhető, hogy bizonyos esetekben a teljes holdfogyatkozás és vulkánkitörések ideje egybeesett? Valószínű, hogy a geológusok meg tudnák cáfolni ezt az állítást, hiszen katasztrófák nem csupán akkor történnek, amikor a Hold a Föld teljes takarásába kerül.
Ma már jókat nevetünk azon, hogy Kolumbusz 1504-ben - enyhén szólva megvezette a jamaikai őslakosságot. Kihasználta a teljes holdfogyatkozás misztikusnak tűnő látványát, és azt mondta, hogy el fog tűnni a Hold az égről, ha nem kapja meg azt, amit kér. Mivel a szigetlakók nem tudták, hogy a teljes holdfogyatkozás idején, amikor már az egész égitest a Föld árnyékában van, a Hold színe tompa rézvörösre változik (ami annak a következménye, hogy ilyenkor a bolygónk légköre által szórt, alkonyatihoz hasonló napfény világítja meg), ezért a felfedező elérte célját.
Ha tovább lapozunk a hagyományok, babonák gyűjteményében, megtudhatjuk azt is, hogy egyes hitrendszerek szerint a holdfogyatkozás idején megnyílik az alvilág egyik kapuja, és démonok, ártó szellemek, sötét erők jönnek a felszínre, és nem törődnek semmi mással, csak azzal, kit, mit, hogyan bántsanak, tegyenek tönkre. Valószínű abból született ez a hiedelem, hogy szervezetünk kialakult ritmushoz szokott, és ennél az égi jelenségnél a rend felborul. Kivonódnak bizonyos energiák, melyek miatt sokkal ingerlékenyebbekké válunk, közérzetünk megváltozik, és ok nélkül idegesek, feszültek, nyugtalanok leszünk. Holdfogyatkozás egyébként is teliholdkor van. Amikor, állítólag erre utaló statisztikák is bizonyítják, hogy megnő a bűnözés, az agresszióra amúgy is hajlamosabb emberek sokkal durvábbá válnak.
A legközelebbi (június 15.) teljes holdfogyatkozásnál az olyan a kapcsolatok válhatnak a megnövekedett feszültség áldozataivá, melyekben felhalmozódtak a megoldatlan problémák. Ebben az időszakban beállhat a teljes szakadás. Azok az emberek, akik úgy érzik, hogy a szabadságukat korlátozza a párjuk, szeretnének felszabadulni, és minden kötöttséget lerázni magukról. A modern technikával is gondok adódhatnak, és ezt a különösen feszült emberek még nehezebben viselhetik. Így evidens, hogy a baleseteket nem igyekszenek megelőzni, hanem az indulatosság hatására szinte kiprovokálják a sorstól a sérüléseket.
Van alapja a hiedelemnek, hiszen ezek az erők valóban léteznek, csak nem árt arra is gondolni, hogy ezeket mi engedjük szabadon a saját, belső alvilágunkból, és így az is igaz, hogy ennek gátat szabhatna a logikus gondolkodás és önuralom. Valóban csupán ennyiből áll az egész, és nem kell más, csupán nagyobb odafigyelés és önkontroll. S a holdfogyatkozás már csak egy szép égi látvány marad, ami után pár óra múlva ugyanolyan sajttömböt lát éji lámpásunkban a vonyító farkas és ugató kutya egyaránt.