Rossz nyelvek szerint két oka lehet annak, ha egy férfi kinyitja a kocsi ajtaját egy nőnek. Egy: új az autó, kettő: új a nő.

Nagyon általános dolognak hangzik, és talán elcsépeltnek is, hogy kihalt a figyelmesség. Pedig érdemes odafigyelnünk erre, mert ha az ember nem ad figyelmességet, akkor nem is fog kapni. Ez semmivel nem bonyolultabb ennél.

Abszolút nem gondolom figyelmességnek például azt, hogy ha valaki nőnapra és csak nőnapra virágot vesz a feleségének, barátnőjének vagy a párjának, mert most is csak azért teszi, hogy a barátok meg a kollégák ne rugdossák a bokáját: "Te, nőnap van, kellene valami virágot venni az asszonynak. Értékelni fogja, hidd el.”

Forrás: Thinkstock

Egyébként ebben az egész történetben a nőket sem értem meg. Nem tudom elképzelni azt, hogy ha valaki egész évben nem kap virágot, nőnapon meg igen, akkor őszintén tud örülni, és nem látja ennek a mögöttes tartalmát. Mindegy, ezt mindenki eldönti maga.

Pilát Gábor

Az elmúlt húsz évben közel 13 ezer embernek tartottam értékesítési, vezetői, valamint kommunikációs tréningeket, és már a kezdetektől azt figyeltem meg, hogy az alapvető igazságok, összefüggések az élet minden területén használhatók. Nem is lehetne másképp, hiszen a mondás szerint, ami igazság, az mindenhol az, ami pedig nem működik mindenhol, az nem volt igazság.

A "Tabuk nélkül a párkapcsolatról" közösséget azzal a céllal hoztam létre, hogy a tapasztalataim alapján támogatást, segítséget nyújtsak azoknak a pároknak és párjukat kereső embereknek, akik minőségi élet megélésére törekszenek, legyen az párkapcsolat, munka, gyereknevelés vagy önmagunk megtalálása a világban.

www.pilatgabor.hu,
Facebook/Tabuk nélkül a párkapcsolatról

A figyelmességnek én inkább azt gondolom, ha az ember olyat tesz, ami a másiknak egészen egyszerűen jólesik, és nem számít rá.

Forrás: Thinkstock

Idáig ez persze túl általános, de van itt egy olyan rész, amit - azt látom – rendre el szoktunk rontani.
Ez pedig az, amikor a párkapcsolat elején túl nagy figyelmet fordítunk arra, hogy mi lehet még, amivel kedveskedni tudunk a másiknak. Ezzel azonban még nincs is baj. A probléma ott kezdődik, ha valaki ezt nem magától érthetően teszi meg, mert nem ez az ő működési alapja. Ezért középtávon már nem fogja tudni tartani, a másiknak meg teljes joggal lesz egy rossz érzete: biztos, már nem is szeret, mert nem olyan figyelmes, és nem olyan kedves velem. Pedig nem történt más, mint egész egyszerűen az ember visszazökkent abba a kerékvágásba, ahogyan korábban is élte az életét.

Tehát nem érdemes sokkal, de sokkal többet beletenni, mint amit közép- és hosszú távon tartani fogunk, mert ennek hiányában a másiknak biztos kérdőjelet fogunk rajzolni a fejébe. Ez pedig biztosan nem túl jó.

Egy szó mint száz, kifizetődő figyelmesnek lenni.

Semmilyen módom nem tisztem házi feladatot adni, de szívem szerint azt mondanám, hogy mindenki gondolkodjon ma el a munkából hazafelé azon, hogy mi az az apró kedvesség, aminek a párja örülne. Ha pedig kitalálta, valósítsa meg, és tegye rendszeressé az ezen való ötletelést. Varázsoljon belőle hagyományteremtő szokást!