Sokszor úgy vagyunk a párkapcsolatunkkal, mint az iskolás gyerek a tankönyvével egy verőfényes szombat délelőtt: csak ülünk, és bámuljuk, ahelyett, hogy megtanulnánk valamit belőle.

Persze anno szüleink, látva a vergődésünket az íróasztalnál, szóvá is tették így, vagy úgy, de mindenképpen az esélytelenség nyugalmával. Ma is tudunk így viselkedni. A környezetünkben már mindenki látja a kialakult helyzetet, de mi csak beletörődötten és összeszorított fogakkal várjuk a következő családi botrányt. 
Forrás: Thinkstock
Ahogy a tanulás egyik fő akadálya az „én úgyis tudom" hozzáállás, az ilyen szituációké az, hogy nem vagyunk képesek felvenni egy külső nézőpontot, és objektíven ránézni a kialakult helyzetre. Sőt, más nézőpontját maximum meghallgatjuk, de nem vagyunk hajlandóak az ő szemén keresztül látni, pedig az is egy valóság. 
Javaslom, hogy tedd szokásoddá az objektív, külső nézőpontból való ránézést magadra és a kapcsolatodra, 
és legalább pillanatokra bújj bele mások bőrébe, főleg, ha tényleg jót akarnak. Attól még nem kell úgy cselekedned, csak lesz választási lehetőséged. A párkapcsolatban ugyanis csak akkor jár a pont, ha egyik fél sem akarja hibára kényszeríteni a másikat, és nem akar „pontot szerezni” magának. 
Ellenben összedolgozik, összejátszik a párjával, tehát egy oldalon állnak, és nemcsak bámulják a meccset, hanem játsszák. 
Forrás: Pilát Gábor
A szerzőről
A „Tabuk nélkül a párkapcsolatról” közösséget azzal a céllal hoztam létre, hogy a tapasztalataim alapján támogatást, segítséget nyújtsak azoknak a pároknak és párjukat kereső embereknek, akik minőségi élet megélésére törekszenek, legyen az párkapcsolat, munka, gyereknevelés vagy önmagunk megtalálása a világban.

Facebook/Tabuk nélkül a párkapcsolatról