Furcsán vagyunk összerakva mi, emberek. Időnként az a személy is távoli emléknek tűnik, akivel tegnap jártál, időnként pedig a saját életedben a magad sérelmére elkövetett jogtalan behatolásnak éled meg a volt párkapcsolatodat, ami csak időben ért véget, térben azonban nem.
Lázadó szemszögből nézve a házasság a társadalmi elvárás jelképe, míg a válás a szabadságé. Vallási nézőpontból az ellenkezője. Aztán vannak olyanok, akik vallják, hogy a történelemben minden kétszer kerül színre. Egyszer dráma, egyszer bohózat formájában. Melyik az igazság?
Olyanok is akadnak, akiknek elég, hogy meg tudják egymást nevettetni és megértik egymást az ágyban, miközben a hagyományos és romantikus értelemben vett szerelem nemigen szerepel a kapcsolatukban. Akadnak, akiket csupán a szükség tart össze, vagy az, hogy mindegyik csendben összejátszik a párja el nem ismert vágyaival. Hol az igazság?
A kívülállók számára ilyenkor persze teljesen érthetetlen, hogy mitől tartós a kapcsolat, melyben együtt él a fogoly és a börtönőr, a kalandokra vágyó és az otthon ülő vagy a szépség és a szörnyeteg. Mindegy is, az ő életük. Ha nem tetszik, változtatnak. Ha nem, akkor még a helyükön vannak.
Egy biztos: minden gyötrelmed egy korábbi ballépésed következménye. Ha ezért hibáztatod magad, vagy ugyanazt a hibát követed el ismét, az a következő ballépés. Viszont az életed most kezdődik, minden más csak emlék.