Szörnyű titkok - a genogram mindent elárul

Titok vagy tabu?

Életünk során számtalanszor szembesülünk olyan eseményekkel, melyek azért maradnak titkokban, mert fájóak, bűntudatot keltenek vagy konfliktust szülnek. Az elhallgatás és az őszinteség az emberi lélek működésének megnyilvánulásai. A titkok lehetnek aprók, ám sok esetben súlyosak és kényelmetlenek; óvhatnak, de ugyanakkor elszigetelhetnek és elvehetik a kapcsolatok rugalmasságát. A titok igénye sokszor összefügg a tabu kérdéseivel, amelyek jelentős szerepet töltenek be a társadalomban, mindennapi életünkben. A tabu szó magyarázata nem egyértelmű: szentet, érinthetetlent, veszélyeset, tisztázatlant jelent, összességében olyan megszorítások sorozatát, amelyek megszegése súlyos büntetéssel jár. A tabu témája általában kényes természetű és magától értetődő, legyen szó házastársi hűtlenségről, törvénytelen gyermek létezéséről, homoszexualitásról, szenvedélybetegségről vagy börtönviselt állapotról. Nincs éles határvonal a diszkréció, a titok és a tabu között, ezek értelmezése mindig az adott szituáció, a benne szereplők személyisége és a körülmények függvénye.

Csontváz a szekrényben!

Minden embernek lehet fájdalmas gyötrelme, szégyenfoltja, amelyet nem akar megosztani senkivel. A titoktartás jóindulatból, a másik védelméből is eredhet. A titok elfedésére használt mód (hazugság, szótlanság, izoláció) erősen hat a család működésére, meghatározza a családon belüli hatalmi viszonyokat, és a családi játszma alapjául szolgálhat. A rejtett hiedelemrendszerek, hamis hagyományok generációról generációra öröklődnek, és a legtöbben nem dolgozunk azon, hogy felfedezzük családunk érzelmi és spirituális akadályait, amelyek éppoly létfontosságúak sikerünk, egészségünk szempontjából, mint családunk élettörténetének ismerete. Léteznek olyan családi tabuk, amelyek megkérdőjelezhetők, ám feloldozásuk az egészséges kapcsolatok kialakításának elengedhetetlen része. A titoktartással egy ideig elkerülhető a lelepleződés, a magyarázkodás, ám súlya olyan teher, ami önvádat, bűntudatot eredményez, közvetve beszivárog a családba, és irracionális formában jelenik meg. Ha kimondjuk a szorongást keltő titkokat, csökken a bűntudat, elfogadhatóvá válunk önmagunk és mások számára, toleránsabbak leszünk másokkal szemben, és a családi kapcsolatok erőforrássá alakulhatnak át.

Hogyan működik a családterápia?

Ha úgy érzed, kapcsolati problémáid megoldása meghaladja az erődet, meg szeretnéd erősíteni családi szálaidat, vagy nem tudsz megbirkózni egy veszteséggel, egy családterapeuta segítségével sikerrel veheted az akadályokat! A családterápia nem csupán a meglévő családi problémákkal, működési zavarokkal foglalkozik, hanem a zavarok megszüntetésével és a következő generációra történő "átörökítés" megakadályozásával is. A családterápia a titokkal, mint betegséget okozó tényezővel találkozik, ami összefüggésben áll a titok tartalmával, illetve elhallgatásának egészségkárosító módjaival, és sokszor a családon belüli lélekromboló játszmák alapját szolgáltatja. A családterapeutának nagyfokú érzékenységgel és empátiával kell rendelkeznie, hogy kellő időben, megfelelő módon hozza felszínre a családi titkokat, szem előtt kell tartania az egyén pszichés teherbírását és a személyes határokat.

Segíthet a dinamikus családfa

A család vérségi, emocionális viszonyra épülő rendszer, melynek szerves része a családtagok múltja, jelene és jövője. A mítoszok, titkok rejtetten vonulnak végig a családban, ám meghatározóak annak identitásában. Egy családban a tagok kölcsönhatásban állnak egymással, a több generáción átívelő minták olykor kényszerítő erővel hatnak egy leszármazottra. A családi térkép (genogram) a család többgenerációs sorsmintáinak képi megjelenítésére alkalmas eszköz, mely általában három generáció sorsát mutatja. Az ábra speciális szimbólumai a család történetében gyökerező minták és saját életünkben megjelenő hatások megértésében segítenek. A genogrammal könnyebben átláthatjuk a családi szerkezetet, a rokonokhoz való viszonyunkat, és világosan megfogalmazhatjuk a problémákat, illetve a megoldásokat. A strukturális diagram a családi minták hagyományozódását ábrázolja, azaz, hogy a múlt hogyan befolyásolja a jelen mintákat. A családtérképezés első lépése a családtagokkal való kapcsolatfelvétel és az ábra lényegének ismertetése. A második lépcső az előzetes értékelés, a tünetek leírása, a harmadik pedig a nukleáris családtörténet feltárása, a két szülő találkozásától mostanáig. Az utolsó részben következik a család tágabb történetének vizsgálata és a problémák tisztázása.

Mindenkinek vannak titkai, némelyek lelkük legsötétebb fiókjaiba dugják őket, és nem engedik felszínre törni. Akkor tudunk felszabadulni egy titok nyomasztó terhe alól, ha szembenézünk vele - a kezelés módja csak rajtunk múlik, a döntés a miénk!

Császár Zsanett