A düh útja, avagy a segítő düh

düh agresszivitás stressz dühkitörés
Clock icon
Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.
A legtöbb ember, annak ellenére, hogy rendszeres időközönként él vele, tulajdonképpen elítéli a saját és mások dühét. Mintha a dühnek, ennek az egyik legerőteljesebb érzelemnek nem lenne természetes helye és funkciója az emberi közösségek életében.

Márpedig a szabadjára engedett dühnek sok esetben pozitív üzenete van, és azt jelzi, bizonyos események mellett nem akarunk, nem vagyunk képesek szó nélkül elmenni. A dühítő események születhetnek a párkapcsolat talaján (egyébként is a közvetlen, közeli hozzátartozóink tudják a legádázabb, legfröcskölőbb dühöt kiváltani belőlünk), de a dühöt kiválthatja egy teljesen ismeretlen ember magatartása is.

Thinkstock
Thinkstock

Mi történik, amikor dühösek vagyunk?

Látványos és jelentős változások zajlanak le testi-lelki szinten, amikor beindul a düh "irányíthatatlan" folyamata. A tünetek tulajdonképpen hasonlóak a stressz tüneteivel, egészen pontosan azzal a helyzettel, amikor a szervezet vészriadót fúj. Az üss vagy menekülj parancs azonban a dühkitörés során az "üss"-re fókuszál, vagyis nem a menekülés, hanem a támadás írja felül a magatartást.
A szívműködés felgyorsul, a száj nyálkahártyája kiszárad, az arc kivörösödik, a tesztoszteronszint emelkedik, a kortizonszint csökken, az izmok megfeszülnek és a teljes idegrendszer felkészül az aktív "támadásra".

Ma már azt is tudjuk, hogy a düh felszínre kerülése során a bal agyfélteke veszi át az irányítást, ez pedig azt jelenti, hogy a dühkitörés megoldásközpontú, vagyis a düh nem csupán egy félelmetesen látványos érzelem-szelepként működik (még ha úgy is tűnik), hanem a szervezet és az agy megoldásra törekszik, meg akarja szüntetni (semmisíteni) a kiváltó okot. Például a konfliktust. Ez persze a másik fél számára egészen más színben tűnik fel, és amikor valakinek a párja éppen saját haját tépve tombol, egy pillanatig sem éli meg békejobbos közeledésként a másik viselkedését.

Dühfaktor - nagyobb egészségügyi kockázat?

Bár azt hihetnénk, hogy mindazok, akik az érzelmeiket, így dühüket is képesek megélni, vagyis kevesebb elfojtással élik mindennapjaikat, azoknak kevesebb egészségügyi kockázattal kell számolniuk. Ez bizonyos betegségek esetén így is van, ám az is bizonyított, hogy dühkitörés után rendkívül rossz lelkiállapotba kerülhet az indulatait kontrollálni képtelen ember, és ősi ösztönei szabadjára engedése után komoly bűntudattal kell szembenéznie. Márpedig a dühkitörés során a másoknak okozott fájdalom és félelem, valamint az emiatt érzett bűntudat legalább annyi energiát von el a szervezettől, mint az önkontroll.

Thinkstock
Thinkstock


Ugyanakkor, ha valakinek alkoholproblémái vannak, és tiszta óráiban elfojtásokkal küzd, akkor a részeg periódusai során iszonyatos erővel törhet fel a visszafojtott düh. Vagyis úgy tűnik, a jámbor, a szó nélkül "tűrő" emberek azok, akiknél az alkohol valóban lerombolhat minden egészséges korlátot, és látványos dühöngéssel fejezik ki ellenvetéseiket a józan állapotban velük történtek miatt.

A düh ideje és helye

A dühnek, a megélt dühnek azonban van ideje és helye is a mindennapi életben. Egész egyszerűen jogunk van a dühünkhöz, ám nem mindegy, hogy a folyamat hogyan zajlik le bennünk, mennyire vagyunk képesek irányítani, befolyásunk alatt tartani a dühöt, ebből mit és hogyan érzékel a környezet, valamint az sem mindegy, hogy kire irányul a düh.
Fontos tudni, hogy a düh mindig önmagunkból fakad, vagyis nem azért leszünk dühösek a reggeli dugóban, mert a közlekedési akadály képes ezt az érzelmet kiváltani. Azért leszünk (és nem minden esetben) dühösek, mert rosszul aludtunk az éjjel, mert tudjuk, hogy ha ma elkésünk, annak következményei lesznek, esetleg a dugó eszünkbe juttat egy kellemetlen vagy fájdalmas élményt - például éppen dugóban araszoltunk, amikor életünk szerelme szakított velünk. Végső soron a kiváltó ok az bennünk van, és a körülmények, vagy a másikkal való konfliktus csak megrezegteti az ahhoz csatlakozó drótokat.

Jogos lehet a düh, ha igazságtalanság ér minket, de ebben az esetben is fontos megtalálni a "valódi" okot, nehogy a mellőzöttség vagy az önbizalom-, az önbecsüléshiány legyen a düh valódi oka, és az igazságtalanság csak egy címke, amellyel valódi érzéseinket leplezzük.
Néha azonban egészen másról van szó, és ha valamikor, hát abban az esetben, amikor konkrét fizikai támadás ér minket vagy a gyerekünket, az ösztönösen feltámadó düh nemcsak megélhető és jogos, de akár életmentő is lehet. "A nem is tudom honnan vettem a bátorságot" típusú szituációk, esetleg az anyák emberfeletti ereje ebből, a máskor elítélt, de mélyen belénk kódolt érzelemből fakad.

Thinkstock
Thinkstock

Dühös szereposztás

Ahhoz, hogy idomítani tudd a dühödet, tudnod kell azt magadban azonosítani. Időben fel kell ismerni azokat a jeleket, amelyek a dühkitörést megelőzik. Néha persze túl gyorsan történnek az események, és a düh egyféle válaszreakció, de a villámdüh a legtöbb esetben gyorsan el is múlik, és talán van mód a válasz helyesbítésére, a helyzet átértékelésére.
Tedd helyre magadban, hogy kire és miért is vagy dühös. Amikor például meggyőződésed, hogy azért vagy dühös a párodra, mert már megint elfelejtett a vacsorához bevásárolni, és te éhes maradsz, lehet, a düh nem neki szól, hanem az exednek, és az ex rád gyakorolt hatásának, a fájdalomnak, mert mondjuk kilépett az életedből. Vagyis azért vagy dühös, mert félsz. Mert attól tartasz, jelenlegi párod is faképnél fog hagyni.
A düh során természetes, hogy felemeled a hangod, hogy hevesen gesztikulálsz, toppantasz a lábaddal, rázod a fejed. Néha ujjal mutogatsz a másikra. Az viszont már csak rajtad múlik, hogy a felemelt hang artikulátlan üvöltéssé válik-e, vagy megpróbálod korlátok közé szorítani indulataidat.
Tudd, hogy nincs helye a dühnek abban az esetben, ha az a másik megfélemlítését célozza, ha az egy párkapcsolati játszma része és a dühöddel tulajdonképpen irányítani vagy manipulálni akarod a párodat.
Soha, semmilyen körülmény nem indokolhatja, hogy a fizikai agresszió vegye át a szavak szerepét (kivéve ha a saját, vagy valaki más testi épségét véded).

Gazdag Enikő pszichológus:
"
A düh és a harag nagyon fontos érzelmeink, amelyeket szükséges időnként mindenkinek megélnie, hiszen máskülönben elfojtásra kerül. Sokak számára kora gyerekkortól az lett tanítva, hogy a düh felesleges érzelem, nem szabad kifejezni, és számukra az is egy tanulási folyamat lehet felnőttként, hogy felismerjék egyáltalán azt, hogy dühösek. A második lépés ennek kifejezése és vállalása.
A düh jelezheti mások számára, hogy megbántottak minket, feldühítettek vagy mutatják a határainkat is, pl. gyereknevelésben is. Amikor a harag, düh helyénvaló és kifejeződik, esetleg még hasznos is lehet az egyén számára, pl. gyászfolyamatban egy szükséges szakasz, segít a továbblépésben. Ilyenkor még gyógyító hatása is van.
Amikor sérelem ér minket, és kifejezzük a haragunkat, az egy egészséges reakció, és megóv az elfojtásoktól.
Viszont némelyek nem tudják kontrollálni a haragjukat, és másokat veszélyeztetnek ezzel, pl. pszichésen vagy fizikailag is. Bizonyos személyiségzavarokban is, pl. borderline személyiségzavarban néha pusztító lehet a harag. Ilyenkor szakember feladata lehet a kontroll megtanítása."




Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a LIFE Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.