A fényűző trónteremből jutott koldusbotra: Olga görög királyné tragikus története

Nagyhercegnőből görög királyné, majd szegénység és megvetés – Olga görög királyné élete során a fényűzést és nyomort egyaránt megtapasztalta. A tróntermet szegényes albérletre cserélte, élete végén pedig a jelentéktelenség homályába veszett. Vajon hogyan jut egy egykori uralkodónő ilyen sorsra?
Olga Konstantinovna nagyhercegnő az orosz cár unokájaként az egyik legkelendőbb hajadon volt az ifjú uralkodók körében. I. György görög király 1873-ban épp nővérét, Mária Fjodorona cárnét látogatta meg, ám vizitjének valódi szándéka az olt, hogy egy orosz ortodox vallású feleséget keressen magának. Olga, illetve a görög király között gyengéd érzelmek szövődtek és bár a lánynak voltak fenntartásai, mert nem szívesen hagyta el hazáját, a pár végül összeházasodott.
Így lett a 16 éves Olga görög királyné, aki a kor szokásaival ellentétben bizalmas, meleg légkört alakított ki férjével, gyerekeiket pedig szeretetben nevelték.
Alig egy év alatt elsajátította a görög és angol nyelvet, a történelmet pedig szivacs módjára szívta magába. Rátermett uralkodónőnek bizonyult, aki a művészetek mecénása volt, támogatta az oktatást, számos fontos társasági eseményt szervezett, de kórházakat, szanatóriumokat is alapított, jelentős szerepet vállalva Görögország fejlődésében.
Ez már csak azért is nagy teljesítmény, mert Görögországba érkezésének első hónapjaiban rengeteget sírt a nagy tömeg miatt. Míg uralkodónő volt, igen népszerű lett a nép körében és rengeteget tett választott hazájáért. Azonban a népszerűség mit sem ér a történelem viharaiban.
A 19. században újonnan függetlenedett balkáni államok nem voltak a legstabilabbak, külső és belső feszültségek egyaránt feszítették mely végül I. György életébe került. Ugyanis 1913-ban egy anarchista hátba lőtte, bár tagadták, hogy a valós indíték politikai lett volna.
Így Olga királyné fia lett az új király, I. Konstantin néven, az anyakirályné pedig visszatért Oroszországba.
Az I. világháború ideje alatt kórházakat alapított hazájában, ahogy segített a betegek ápolásában is. Akkor sem rettent meg, amikor kitört a forradalom, helyette minden kapcsolatát, diplomáciai érzékét bevetette, hogy bebörtönzött rokonait kiszabadítsa. Mivel vagyonát elkobozták, igen szűkös körülmények közé kényszerült, még a szerényebb athéni udvarénál is.
Amikor azonban elkezdődött a cári család tagjainak kivégzése, már neki is menekülnie kellett, a svájci nagykövetség segítségével sikerült Svájcba jutnia, ahol szegényes körülmények között folytatta száműzetését. Azonban a történelem megint fordított az érmen.
Míg a királyné Oroszországban volt, Görögországban is feje tetejére állt a világ: a szövetséges hatalmak unokáját, Sándort tették a trónra, aki 1917-1919 között volt a görög uralkodó. Ez alatt az idő alatt legidősebb fia, I. Konstantin, illetve Olga görög királyné szegénységben élt Svájcban.
A sors iróniájaként a befolyásolható Sándort végül hajmeresztő módon érte a halál: palotája kertjében megharapta egy majom, a seb pedig elfertőződött.
Végül Olga királynét értesítették, aki unokája segítségére sietett és évek múltán visszatérhetett választott hazájába. Itt fiát, Konstantint rövidesen újra királlyá választották, így a királyné 1920. november 17. és december 19. között Görögország régense volt. Fia visszatérése azonban kérészéletűnek bizonyult.
1922-ben katonai vezetők egy csoportja puccsot intézett I. Konstantin ellen, aki immár véglegesen lemondott. A görög királyi család menekülni kényszerült, melyben többek között V. György brit király, XII. Alfonz spanyol király, illetve Piusz római pápa segítette őket.
Ugyan a második görög köztársaságtól kapott némi nyugdíjat, annak jelentős részét jótékony célra fordította, így személyes igényeire mindössze 626 000 Ft összegnyi fontja maradt, mely egy egykori királynénak igencsak sovány pénz.
Utolsó éveit mozgássérülten, látás problémákkal küszködve élte le, rokonainál húzta meg magát, legszívesebben fiánál, Kristóf hercegnél töltötte idejét. Végül 1926-ban érte a halál egy francia gyógykezelésen. Az 1936-os görög restauráció után a Tatoi palota kertjében temették el Görögországban, férje mellett.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.