A titokzatos cottingley-i tündérfotók

Táncoló, furulyázó és napfürdőző tündérek

A tizenhat éves Elsie Wright és a tízéves Frances Griffiths unokatestvérek voltak, és gyakran játszadoztak a cottingley-i kertjükhöz közeli erdős területen. 1917 júniusában Elsie apja kölcsönadta nekik a fényképezőgépét, és ahogy már olyan sokszor, elindultak a közeli erdőbe. Ezúttal azonban megdöbbentő fotókkal tértek vissza: táncoló, furulyázó és napfürdőző tündéreket örökítettek meg. A képeken a lányok is feltűnnek, és szemmel láthatóan jó barátságban vannak a különös lényekkel. Az unokatestvérek nemcsak fotókat készítettek, hanem arról is beszámoltak, hogy barátságot kötöttek a tündérekkel és rendszeresen találkoznak velük, de csak őket fogadták a bizalmukba, más emberek elől elrejtőznek. Elsie apja egyszerű gyerekcsínynek hitte a dolgot, ezért a fotók két évig rejtőztek a családi fotóalbum mélyén.

Arthur Conan Doyle is hitt nekik

A képek végül 1919-ben kerültek nyilvánosságra, és hatalmas vitát váltottak ki. Tudósok, újságírók, okkultisták és fényképészek vizsgálták a fotókat leginkább azért, hogy felfedezzék, hol a csalás. A képek azonban rendre eredetinek bizonyultak, így a közvélemény kezdett megbarátkozni a ténnyel, hogy tündérek bizony léteznek. Sir Arthur Conan Doyle imádta az efféle rejtélyeket, így azonnal bekapcsolódott a vitába. Megkérte Edward Gardnert, a Teozófiai Társaság vezetőjét, hogy utazzon Cottingley-be, és győződjön meg arról, hogy igazat állítanak-e a lányok. Gardner egy fényképezőgépet és megjelölt fotólemezeket adott át Elsie-nek és Francesnek, és arra kérte őket, hogy próbálják ismét lencsevégre kapni erdei barátaikat. A lányok öt újabb felvételt készítettek a tündérekről, és mivel a csalás lehetősége kizárt volt, Gardner és Conan Doyle is melléjük állt. Ezután persze még nagyobb médiavisszhangot kapott az ügy, és a képek az egész világon elterjedtek. Lassan elült az intenzív érdeklődés, a lányok férjhez mentek, és el is felejtették volna az ügyet, ám ahogy a megfejthetetlen rejtélyekkel lenni szokott, az időről időre újra előkerült.

Elsie mindent bevall

Az ügy végére aztán 1978-ban került pont. Ekkor ugyanis James Randi felfedezte, hogy a képeken szereplő tündérek kísértetiesen hasonlítanak egy 1915-ben kiadott mesekönyv figuráira. A kétkedők közül már korábban is sokan felvetették, milyen gyanús, hogy a tündérek a legújabb divat szerint öltözködnek, ám mivel nem sikerült leleplezni a csalást, ezek az ellenérvek nem tűntek jelentősnek. Nem tudni, hogy Randi felfedezése miatt történt-e, de 1981-ben az akkor már igen idős Elsie egy interjú során bevallotta, hogyan készültek a fotók. Valóban a képeskönyv ihlette őket, ő maga rajzolta a figurákat, majd kivágták, vékony cérnára függesztették és így fotózták le őket. Gyerekcsínynek indult tehát a dolog, ám amikor nyilvánosságra kerültek a képek és világméretű szenzációt keltettek, már nem merték bevallani a csalást. "Két falusi gyerek és egy briliáns ember, mint Conan Doyle - nos, nem tehettünk mást, mint hallgattunk" - mondta Elsie.