Nehéz mindig igazat mondani!

A fiú autista, és megpróbál a felnőttek instrukcióinak megfelelően "jó fiú" lenni - ezért nem hazudik. Akkor sem, amikor kéne. És nem érti meg, ha neki hazudnak. Vagy ha nem mondják el a teljes igazságot - olyankor nyomozni kezd. Egy éjszaka felfedezi, hogy a szomszéd kutyáját leszúrta valaki. És mialatt kideríti, hogy kicsoda, ennél sokkal sötétebb családi titkokra is fényt derít. Például arra, hogy a hazugságok néha metaforák, így ha az apja számára meghalt az anyja, az valójában csak azt jelenti, hogy elköltözött. Annak felismerése, hogy neki hazudnak, félelemmel tölti el, és egyre rosszabb mentális állapotba kerül.

Mark Haddon regénye, A kutya különös esete az éjszakában tíz éve jelent meg, és azonnal bestseller lett az egész világon. A szerző angol, s talán emiatt van az, hogy a történet folytatása egyáltalán nem az, ami nálunk lenne - a fiú összeomlik, intézetbe dugják, "saláta lesz" -, hanem épp ellenkezőleg: a környezete fogadja meg, hogy ezentúl ők is "jó fiúk" lesznek, és igyekeznek hazugságmentesen élni. Ha nem azért ülünk be a színházba, hogy önfeledten szórakozzunk (bár az sem megvetendő!), hanem elgondolkodtató csemegére vágyunk, ez a darab tökéletes választás lehet - megtanít arra, hogyan forduljunk türelemmel a környezetünk felé, függetlenül attól, hogy él-e a közelünkben különleges bánásmódot igénylő ember, vagy egyszerűen csak napi gondokkal küzdő átlagcsalád vagyunk, és ez az állapot kíván különleges bánásmódot.

A rendezés és a díszlet is kínál érdekes, elgondolkodtató megoldásokat. Az autista fiú mozgása videojátékhoz hasonlít - mintha szupermárió mozogna a szabályokkal behatárolt térben -, kitűnően érzékelteti, miben tér el egy autista ember világban való tájékozódása az átlagemberekétől. Ugyanezt az elgépiesedett vonalat követi a londoni metrós jelenet: olyan érzetet kelt, mintha felgyorsítva látnánk egy ipari kamera felvételeit - tömeg gyűlik, felszáll, peron kiürül, tömeg érkezik... -, remek színészi, hang és fénytechnikai összmunka! A díszlet ugyancsak kreatív - mintha gyermekkorunk képeskönyveit lapozgatnánk, amelynek bizonyos elemei mozgathatók. (A képeskönyv amúgy a fiú mentális életkorára is utalhat – rendkívül finom utalás, de érezhetően ott van!)

A remek színészi munkának köszönhetően a főhőst alakító Kovács Krisztiánnal együtt bennünk is egyre nő a feszültség - egészen addig, míg a színpadon megjelenik egy élő kutya -, és ezzel együtt elindulunk a feloldozás útján. A tanulságos szó ennek a darabnak az esetében szó szerint értendő: elsősorban konfliktuskezelést tanulhatunk, ha nyitottak vagyunk rá. Legyünk nyitottak rá!

A következő előadások időpontját itt találod!