Makranczi Zalán szíve a torkában dobog kedvesétől

„Soha nem tanultam táncolni, szerintem nem is tudok. A legközelebb talán a kortárs tánc áll hozzám, néhány éve egy társulat performanszaiban vettem részt. Ekkor a barátaim közül többen is megállapították, hogy úgy mozgok, mint egy oldalba lőtt zsiráf"

"Hogy mennyire nehezen áll rá a lábam a táncra, azt jól mutatja a rock 'n' roll, amit már mindenki ropott, én még csak egyszerűen rugóztam. Valahogy másképpen hallom a zenét, az ütemet, mint a táncosok. Nem ott hallom az egyet, ahol ők, sőt szinte semmit sem ott hallok. Akkor sikerül megtanulnom a lépéseket, amikor teljesen elengedem magam, de az ide vezető út keserves. Ráadásul a munkatempó is szokatlan nekem, a színházban hat hétig próbálunk egy darabot, itt egy hetet kapunk rá, hogy felkészüljünk. Ez borzalmas, mert épp azt hiszem, hogy megtanultam a táncot, de ez az idő csak arra elég, hogy rájöjjek, hogy rosszul csinálom. Bénának tartom magam, a legutóbb is arra számítottam, hogy utolsó leszek, jól elvoltam én abban a pozícióban. Nézem a többieket és látom, hogy zongorázni lehet a különbséget köztem és köztük, pláne ha a Jucira (Rezes - a szerk.) gondolok"

"Az én köreimben eddig is ismert voltam, most átkerültem egy másik helyre. Tudom, hogy ezentúl nem csak a színházlátogatók, hanem azok is fel fognak ismerni, akik az RTL Klubbot nézik"

„Szeretem nézni, amikor Dóri táncol és énekel, örömmel tölt el, hogy ennyire élvezi. Nagyon jó érzés volt vele együtt táncolni, bár fogalmam sincs, mit és hogyan csináltunk, mert azóta sem tudom ezeket a pillanatokat felidézni, annyira a torkomban dobogott a szívem."